Az Összefércelt sorsok egy finoman megírt, lélekig hatoló történet veszteségről, gyászról, újrakezdésről – és arról, hogyan képes a női barátság gyógyító erővé válni, még a legnagyobb fájdalom idején is.
Connie Carter egyedül marad. Elvesztette férjét, hazáját, önmagát. A gyász súlya elől egy ismeretlen világba menekül: férje régi írországi kúriájába, a Ludlow-házba, amely már csak árnyéka régi önmagának. A rideg, ellenséges falu, a rozoga kúria, és a Connie lelkében kavargó kérdések sűrű köde azonban lassan feloszlik, amikor megismeri Eve-et – egy nőt, aki maga is sokat veszített, és akit szoros szálak fűztek a ház múltjához.
A patchwork mint motívum gyönyörűen szimbolizálja a regény lelkét: darabokra hullott életek, megtépázott emlékek és fájdalmak kerülnek egymás mellé – és együtt végül egy új, melegséget adó egésszé állnak össze. A Ludlow-ház falai között lassan megelevenedik a múlt, és a jelen szereplői is elkezdenek új jövőt építeni.
Ann O'Loughlin érzékeny, lírai stílusban ír. Nem siet, hagyja, hogy a karakterek kibomoljanak, hogy a gyász ne csak díszlet, hanem valódi, mélyen átélt élmény legyen. A regény nem kínál gyors megoldásokat, inkább azt mutatja meg, hogyan lesz a közös fájdalomból megértés, majd szövetség.
Szívszorító, mégis reményteli történet azoknak, akik szeretik a mély érzelmi ívű regényeket, és hisznek abban, hogy a barátság képes áthidalni még a legnagyobb veszteséget is.