A történet elég ígéretesen indult: egy gyilkos csomagokat küld Edie-nek, amelyekben kirakós darabok lapulnak. Edie rejtvényfejtő zseni, és a gyilkosnak nagyon konkrét kérése volt: oldja meg a feladványt, különben éjfélkor, Szenteste napján újra lecsap. Vajon Edie képes megoldani a puzzle-t és megmenteni a lehetséges áldozatokat?
A könyv első fele nehézkesen indult be számomra. Túl sok személyes szál volt Seanról, a rendőr/unokatestvérről, Liamről és a közelgő Juniper-örökbefogadásról.
Rengeteg ismétlődő emlék volt Edie múltbeli szerelmi életéről. Ezek elvitték a hangsúlyt az igazán fontos dologról, mégpedig a nyomozásról. Erről kevés infót kapunk.
De legalább a könyv közepétől Edie ténylegesen elkezd nyomozni, még ha mi sok mindent nem is tudunk meg.
A tettes még így is kitalálható könnyen, bár a teljes megoldás meglepett.
Egy picit többet vártam tőle, de összeségében mégis egy könnyed, olvasmányos krimi volt. Fogok még olvasni az írónőtől.

A 80 éves volt középiskolai tanárnő, Edie O'Sullivan már csak a keresztrejtvényeinek él és legyünk őszinték, a pletykának. Megkeseredett, örömtelen életét csupán fogadott fia, Sean teszi elviselhetővé. Ám egy semmiből felbukkanó csomag ezt is veszélyeztetni látszik. A csomag rejtélyes puzzle darabokat tartalmaz és a folyamatosan érkező csomagokkal párhuzamosan bukkannak elő a holttestek is. Edie és Sean nyomozni kezd. Vajon miért pont Edienek küldi a gyilkos a baljós csomagokat? Vajon mi köze van az idős hölgynek az áldozatokhoz? De ne is nevezzük Ediet idős hölgynek, mert igazán talán csak kinézetre az, egyébként egy könyörtelen buldózer. Azt mondják, a hosszabb életúthoz bölcsesség is társul, de valójában ez csak egy ideális elképzelés, amivel hitegetnek minket. Ha idősek leszünk, majd mindent megértünk. Nem. Ugyanolyan tanácstalanok leszünk. A szívfájdalom ugyanúgy szívfájdalom marad. Az idő sakkban tart majd minket. Hasonlóan járt Edie is, a múltjában több sötét folt is feldereng, amire érezhetően nem büszke, mégsem veszi a fáradtságot, hogy magába nézzen. Sean és férje örökbefogadásra készülnek, Edie mégsem tud kijönni egyetlen élő rokona párjával. Egy sorozatgyilkosra van szükség ahhoz, hogy az asszony végre tisztán lásson.
A történet humora nagyon tetszett, ahogyan sokszor Edie szabados stílusa is. A könyv játékos volt, ami szépen ellensúlyozta a brutális gyilkosságokat benne. Bár eléggé sajnáltam, hogy nem volt egy kicsit merészebb a storyline, vagy részletezték jobban az eseteket. Viszont maga a nyomozás nem volt túl izgalmas, sokszor unatkoztam, nem tudtam együtt gondolkodni a nyomozókkal, vagy tippelgetni, hogy vajon ki a tettes, mert olyan részleteket nem fedtek fel sokáig, amik ehhez kellettek volna. Inkább a szereplők kapcsolatrendszere volt a középpontban, illetve az áldozatok, ami amúgy nem baj, de én kifejezetten azért szeretek krimit olvasni, hogy nyomozót játszak.😅Nem fért a fejembe az sem, hogy Edie kifejezetten intelligens ember lévén hogy nem tudta összekötni a szálakat.. Ezt a vonalat lezáratlannak is éreztem kicsit.
Valószínűleg olvasni fogok még az írónőtől, mert egyébként a stílusa nagyon jó, illetve a karakterek is tetszettek, de a többin lenne még mit dolgozni.