Szürreálisan vidám és derűsen abszurd, humoros történetek „egyéb állatfajták”-ról – és amire abszolút nem számítanál Gerald Durrelltől: egy vérfagyasztó gótikus rémhistória!
Megnézem
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Szabó Tünde
január 11.
Ajánló
A Bárka születésnapjához hasonlóan ez is egy komolyabb hangvételű kötet, de csak amolyan Gerald Durrelles módon. A fontos témák és az ismeretközlés mellett is ugyanúgy sziporkázik, amikor elmesél egy-egy humoros anekdotát. Ahhoz képest, hogy nem is szeretett írni, fantasztikus a stílusa. Nagyon érdekes volt látni, hogy Durrell már a hatvanas-hetvenes években mennyire átlátta az állatkertek valódi és helyes szerepét, és a Jersey Állatkert milyen haladó szellemű volt a kezdetektől fogva. Örömmel kísértem figyelemmel az alapítását és a fajmegőrzésért tett erőfeszítéseiket. Döbbenetes volt a maradi állatkertekről olvasni, és elszomorító, hogy még ma is vannak olyan helyek a világban, ahol az állatok jólléte és a veszélyeztetett fajok megmentése helyett az emberek szórakoztatása a elsődleges cél. De szerencsére már Durrell gyakorlata a követendő példa, és tök jó belegondolni, hogy azóta mennyi minden megvalósult az elképzeléseiből és milyen sokat értek el a tenyészprogramok vagy a tudományos kutatások révén. Már csak az kéne, hogy a látogatóik is mind normálisan és felelősségteljesen viselkedjenek. A rengeteg hasznos és érdekes információ mellett üde színfoltot jelentettek az állatokról szóló vicces sztorik. Egyértelműen a banángyilkos cibetmacska volt a kedvencem, de a szerelmes gorillalányokon is nagyon jót derültem. Mindenkinek el kéne olvasnia egyszer, akár szereti, akár ellenzi az állatkerteket, ez a könyv biztosan meggyőzi arról, hogy milyen fontos szerepük van. Nekem meg megnyugodott a lelkem, hogy eddig csupa jó helyen jártam.
A lehorgonyzott bárka
A Jersey Állatkert alapításáról
Gerald Durrell
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést