A boszorkány lánya nem csupán egy történet egy faluról és egy lányról. Hanem arról, hogy az emberi lélek mennyit bír. Hogy a traumák nem végállomások, hanem, ha van hozzá bátorság, kiindulópontok is lehetnek.
Ez a könyv a maga csendes, mégis erőteljes módján önfejlesztő olvasmány. Nem tanít direkt módon, nem akar leckét adni, mégis tükröt tart. És néha ez többet ér bárminél.
Ritkán olvasok magyar szerzőktől, ezért számomra minden ilyen könyv egy kicsit komfortzónán kívüli élmény. De Réczey Kata története meglepett. Mély volt, fájdalmas volt, és közben nagyon emberi. Nem egy könnyed történet, hanem olyan, ami belül dolgozik tovább az emberben.
A regény egy különös, erdőszéli világba visz, ahol Indraja, a gyógyító, mások szemében boszorkány él a lányával, Zohrával. A falusiak egyszerre tisztelik és félik, mégis hozzá fordulnak segítségért. Zohra azonban nem a misztikum fényében nő fel, hanem a szeretethiány árnyékában. Az anya–lánya kapcsolat itt nem kapaszkodó, hanem hiány. És ez a hiány végigkíséri az életét.
A történet több súlyos témát is érint: az elhanyagolást, az örökölt sors kérdését, a szülőktől hozott hiedelmeket, a kimondatlan szavak romboló erejét. Sokszor azt hisszük, a hallgatás véd. Hogy ha nem mondjuk ki a fájdalmat, akkor az kevésbé létezik. De a könyv pontosan megmutatja, milyen ára van a csendnek.
Erősen jelen van a meddőség témája is, és az, hogyan formálja át egy pár kapcsolatát. Mit él át a nő? Mit él át a férfi? Hogyan lehet együtt maradni, amikor a közös jövő képe megreped? Ezek a részek különösen erősek voltak számomra.
A történet középpontjában mégis Zohra útja áll: hogyan lehet egy nehéz gyerekkorból, elutasításból és veszteségekből kiindulva mégis önazonos életet építeni? Vajon tényleg ugyanazt az utat járjuk, mint a felmenőink, vagy képesek vagyunk másképp dönteni?
Számomra ez a könyv a gyógyulásról szólt. Arról, hogy a gondolataink, a hitrendszereink és a kimondott, vagy éppen elhallgatott szavaink alakítják az életünket. Nem volt könnyű olvasni. Néha kifejezetten fájt. De éppen ezért volt fontos. ❤️