Azóta szerettem volna egyben elolvasni Shakespeare szonettjeit, hogy tizennégy-tizenöt évesen találkoztam az egyik versével egy könyvben, szóval igazán ideje volt sorra keríteni. Részletekben olvastam, nem faltam be egyszerre, mert úgy picit töménynek éreztem, és szerettem volna megadni az esélyt, hogy tökéletesen átjöjjön az élmény. Nem tetszett mindegyik egyformán, volt egy-két kevésbé hatásos darab, vagy csak engem nem érintettek meg, de összességében nagyon megérte elolvasni. Már csak azokért is, amik viszont igazán szíven találtak és megborzongatták a kis lelkemet.
Ternészetesen Szabó Lőrinc fordítása mellett sem mehetek el szó nélkül, mert bár az angol verziót nem olvastam (még), de magyarul csodás lett.