Nagyon beleszerettem A mélységbe, minél többször írok/mesélek róla, annál jobban várom a következő részt. Már eleve szerettem Dante Pokol című művét, foglalkoztat a gondolat, az elképzelés, hogy milyen lehet halálunk után a számvetés, mi alapján kerül valaki a pokolba vagy a mennybe. Dante körei nagyon izgalmasak és hozzák annak a kornak a hangulatát, mi számított a legnagyobb bűnnek, milyen elveket vallottak az emberek.
Luca Tarenzi továbbgondolja ezt az egész elképzelést és csavar rajta egyet: hogy lehet szabadulni az örök kárhozatból? Öt nagyon erős jellemű szereplőt hoz létre, akiket részben Dante művéből is ismerhetünk, de itt kapunk egy nagyobb-összetettebb képet róluk. Vergilius maga nem a bűnei végett szenved a pokolban, hisz csak azért van itt, mert nem keresztelkedett meg. Sok ármánykodás, bizarr trancsírozós jelenetek is előfordulnak a könyvben (messze nem olyan gyomorforgató, mint a Trónok harca), de alapvetően egy nagyon izgalmas gondolat köré épül: öt kárhozott lélek vajon együtt tud-e működni úgy, hogy nem kaszabolják szét egymást, hanem összefogva meglépnek a pokolból. Ha érdekelnek a cseles történetek, mindenképp olvasd el :)

Ha olvasnál egy olyan könyvet, amiben megjelennek szörnyek, az öngyilkosság kérdésköre, mitológia, szenvedés, sínylődés és a Purgatória legmélyebb bugyra is, akkor ne hagyd ki Luca Tarenzi trilógiájának első részét, A Mélységet.
Mivel dark fantasy ezért nem ajánlanám mindenkinek, már csak a sötét világkép miatt sem, de ha elmúltál 18, akkor nyugodtan vesd bele magad, ha érdekel milyen is lehet egy Isteni színjáték feldolgozás, és egy sátánista szerző, hogyan is tudja átadni az érzéseket, a hangulatot és magát a klasszikus művet is ebben a fantasztikus és igencsak lebilincselő regényben.
A történet alapja Dante Poklát veszi alapul, és ide adaptálja a lelkek sínylődését, a büntetéseket, és a karakterek többségét is. Nagyon nagy meglepetést okozott nekem A Mélység, de a jó féléből, mert igazán zseniális lett, és alig várom, hogy olvashassak még Luca Tarenzi tollából. Nemcsak a cselekmény győzött meg, hanem a karakterek is, és az is, ahogy a szerző átadta a mélyebb és komolyabb kérdések körét is.