Egy thriller, ami egyszerre feszes, fájdalmas és lebilincselő – azoknak, akik nem félnek a lélek sötétebb zugaiba is bepillantani.
Mi történik akkor, amikor a múlt nem enged, a jelen pedig már túl szűk kettőnknek? Tess Stimson regénye egyszerre zaklatott és letaglózó, mégis letehetetlen.
Az enyém, vagy a tiéd sem egy felkavaró és megrendítő pszichológiai thriller, amely két nő – a volt és a jelenlegi feleség – szemszögén keresztül mesél a szerelemről, birtoklásról, féltékenységről… és egy végzetes éjszakáról, amikor a férfi, aki mindkettőjüké volt, meghal.
Ketten állnak felette. Két feleség. És csak egyikük lehet a gyilkos… vagy talán egyikük sem?
Ez a könyv nem csupán fordulatos és izgalmas, hanem érzelmileg is mélyen hat. Stimson mesterien bánik a feszültségkeltéssel, miközben megrendítő kérdéseket tesz fel: Meg lehet bocsátani a megbocsáthatatlant? És valóban mindig a feleség a tettes?

Számomra a krimi/thriller az igazi komfort olvasmány. Nagyon szeretem őket olvasni, de mostanában egyre nehezebben tud ez a műfaj lenyűgözni.
Ezzel a történettel kapcsolatban is vegyesek az érzéseim. Tulajdonképpen vitt magával a könyv, nem unatkoztam
olvasás közben. Elég sok fordulatot is kapunk, és többé-kevésbé a lezárással kapcsolatban is sikerült megvezetnie az írónőnek, de egyikkel sem okozott olyan óriási meglepetést számomra, amit sajnáltam. De ami igazán zavart, az az írásmód volt, ami szerintem még nem kellőképpen kiforrott. A történet első felében a két nő viszálya, akik oda-visszaadogatják a labdát egymásnak, túlságosan el lett nyújtva, szerintem nagyobbat ütött volna a történet, ha nincs ennyire bő lére eresztve.
Mindent összevetve nem bántam meg, hogy elolvastam, az alapötlet érdekes volt, kikapcsolódásnak jó volt.
Louiset és két gyermeküket egy másik nőért hagyta el a férje, Andrew. Most együtt élnek, Cazzel az új feleségével, és egy kisfiuk is született. A két nő viszonya azonban cseppet sem nevezhető békésnek. Andrew pedig néha nem igazán tudja eldönteni mit is akar. A történetet Caz az új feleség, valamint Louise az exfeleség nézőpontjából ismerhetjük meg. A dolgok hamar nagyon rosszra fordulnak. Majd pedig egy közös családi összejövetelen ott találjuk egy szobában a két riválist Andrew holtteste fölött. Tudjuk, hogy mindig a feleség a tettes. Na de melyik?