Nehéz egy ennyire személyes könyvet értékelni. Nyilván nem is a „történetet” fogom, hanem az írásmódot, de még erre is rányomja a bélyegét a megszületésének tragikus apropója.
Én kis gyanútlan valami olyasmire számítottam, mint a Bakancslista, ami nyilván szomorú és keserédes, de nagyon szórakoztató. Ehhez képest a Lyukas bakancslista tömény fájdalom. Persze vannak humoros részek, elvégre Roydnak nem semmi feladatokat kell elvégeznie, és nagyon bírtam a hozzáállását akkor is, amikor totális őrültségnek tartott valamit. De mindez eltörpül amellett, ahogy bemutatja szegény Mike borzalmas leépülését és a család küzdelmét. Nekem teljesen megviselte a lelkemet. A Tolkien testvérek egymás iránti szeretete és összetartása irigylésre méltó, nagyon tetszett, hogy felnőttként is mennyire közel álltak egymáshoz, pont ezért volt olyan szívfájdító, ami történt. Royd minden sorából süt, hogy mennyire hiányzik neki Mike.
Royd emberként nagyon szimpatikus, de az írói kvalitásától nem ájultam el, kicsit sok az önismétlés és voltak részek, amiknél nem éreztem igazán logikusnak a felépítést. Sajnos a magyar fordítás is sokat rontott az élvezhetőségén, rengeteg az elírás, van néha fura mondat, és engem hihetetlenül idegesített, hogy a törpök végig törpeként vannak említve. Azt hittem, ez eléggé benne van a köztudatban.
Mindent összevetve mégis úgy gondolom, hogy megéri elolvasni, mert legalább felhívja a figyelmet a motoneuron betegségre és egy gyönyörű emléket állít Mike-nak.