A választások előtti években elég sok politikai jellegű könyvet olvastam. A könyvtárba vettük meg Anne Applebaum nonfiction írását, és érdekelt annyira a címe alapján, hogy hazavittem. Korábban nem sok politikai témájú könyvet olvastam (nem is érdekelt, és bonyolultnak is tűntek ezek a dokumentumok), de most szerencsére több ehhez hasonló közérthető írás jelent meg. Ráadásul volt miért tájékozódni, és ahogy sok mást engem is elkezdett érdekelni a politika (persze nem mélységében, inkább csak a felszíni vizek mentén).
A demokrácia alkonya egy jól olvasható mű, ami egyszerre érthető és árnyalt. Több példán keresztül mutatja be, hogyan erodálódnak a demokratikus intézmények. Nekem érdekes volt látnom, hogy mi vezet az ideológiai változáshoz, hogy hogyan válnak elsőre tiszta eszmék rosszá, és hogyan változtatja meg a hatalom a düh és a sértődöttség az emberek véleményét. A történetnek volt magyar vonatkozása, de nem erőteljesen, ugyanakkor simán le lehetett fordítani az általunk jobban ismert állapotokra. Anne Applebaum könyvének fő haszna az, hogy gondolkodásra ösztönöz, és személyes történetein keresztül mutat be egy általánosan ismert jelenséget.
Többször azon kaptam magam, hogy a könyv eseményeit a jelen híreivel és a saját tapasztalataimmal vetem össze. Nem minden megállapításával kell egyetérteni ahhoz, hogy fontosnak érezzük, amit mond. Inkább figyelmeztetés ez, mint politikai pamflet: arra emlékeztet, hogy a demokrácia nem magától értetődő állapot.