Carla Torrents regénye nem csupán a különleges pumpkin latte miatt olyan ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, izgalmas ételekkel tarkított kötet egy igazán szerethető történet az újrakezdésről, a barátságról. Egy történet arról, hogy Pam és Jimbo miként kísérli meg a lehetetlen, miként épít fel egy új otthon és ezzel együtt egy virágzó kis települést egy olyan helyen, amelyet mindenki elátkozottként ismer.
Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj, mostanában nagyon élem az ilyen jelleg könyveket. A "cozy fantasy" pedig az utóbbi idők legnagyobb kedvence nálam. Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon.
A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe.
Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.
Szóval ha elolvassátok a szülszöveget látjátok, hogy a Pumpkin latte bolyongó lelkeknek egy igazi, hamisítatlan "cozy fantasy" kötet.
Nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a kötet hangulata, egy hamisítatlan őszi olvasmányra számítottam. Ezt többé kevésbé meg is kaptam, ám kissé felemás érzéseim vannak. A könyv amúgy abszolút olvastatta magát, tetszett nagyon a történet és a karakterek is. A cselekmény pontosan úgy és annyira volt izgalmas, ahogy számítottam rá. A karakterek útkeresése és életének új alapjaira helyezése tökéletesen illett a műfajba. Pamnek és Jimbonak nemcsak új otthont, hanem önmagukat is fel kell építenie. A múlt kísértő árnyai azonban zavarba ejtően elevenek, és a házak kövei talán többet tudnak, mint bárki más.
A Pumpkin latte bolyongó lelkeknek egy különleges világba kalauzol minket, ahol a megfáradt, vagy bajba jutott utazók megpihenhetnek, vagy otthonra lelhetnek. Ahol a tökéletes pumpkin latte receptje is megjelenik és nem utolsó sorban ahol, varázslatos lények ébredeznek egy titkos alagútban. Egy nap azonban a főszereplőknek és segítőiknek szembe kell nézni azzal, hogy nem mindenki érkezik tiszta szívvel hozzájuk. Vannak, akiket csupán önös érdekeik, a pénz motivál. Nem érdekli őket, hogy mit építettek fel hőseink, csupán elvenni akarnak.
A kötet abszolút olvastatja magát, szerettem, de néha bevallom, kizökkentem az olvasásból. Ez talán a szerző stílusa miatt lehetett így. Voltak benne olyan részek, amelyek szerintem nem simultak bele kellőképpen a kötet hangulatába. Egy contemporary regényben nem lepne meg például a menzesz említése, de egy "cozy fantasyben" azért engem kibillentett. És nem ez volt az egyetlen. Sokszor éreztem, hogy olvasom-olvasom…éppen berántana, majd egyszer csak jött egy random dolog és kizökkentem. Ez persze nem biztos, hogy mindenkit zavarna, nálam azonban kicsit rontott az olvasás élményét.
A karakterek összességében szerethetők, mint a főszereplők, mind pedig a mellékszereplők szimpatikusak. Kedvencet talán nem tudnék választani, vagyis de...talán a sárkányszerű lényeket imádtam benne.
A kötetból kiderül, hogy Pam álma egy saját étterem. A történet során több kiemelkedő ételét is megismerhetjük. Ami nekem nagyon tetszett, hogy ezek a receptek megtalálhatók a kötetben. A latte receptjét kipróbáltam és imádtam. Nem vagyok egy pumpkin latte rajongó, a Starbuckos például egyáltalán nem ízlik, nekem túlságosan édes. Ez viszont tényleg egy tökéletes szívmelengető ital.
Bár felemás érzéseim vannak, de azért összességében kedveltem ezt a könyvet. Hamisítatlan őszi olvasmány, én ajánlom abszolút. 😊😊

A könyv lapjain Pam, a faunleány és testvére, Jimbo, a tengervérű életének egy szakaszát követhetjük végig, melyben szakítanak addigi megpróbáltatásokkal teli életükkel, és minden bátorságukat összeszedve új vidékre költöznek, ahol újjáépítik a hírhedt, legendákkal övezett leégett falut ... és vele együtt saját életüket is.
Ez egy tökéletes cosy fantasy regény azokra az őszi napokra, amikor csak arra vágyunk, hogy egy meleg takaróba burkolózzunk, forró teát igyunk, és egy kedves történetet olvassunk, ami megnyugtat, egy csipet varázslatot csempész a pillanatokba, és kiszakít a rohanó hétköznapokból.
A borítója, az élfestése és a benne található ábrák gyönyörűek! A néhány recept pedig plusz fűszer a könyvben! ;)