5/5☆
Gyönyörű történet a gyászról, gyászfeldolgozásról, a lélek gyógyulásáról. Sosem feledjük elhunyt szeretteinket, megtanulunk, segítséggel, hiányukkal együtt élni.
Jui világa véget ért 2011. március 11-én. Ekkor ragadta el a cunami lányát és édesanyját, ekkor lépett a gyász az élete helyére. Jui nincs egyedül: a szökőár rengeteg ember életét követelte Japánban, és számtalan családot nyomorított meg örökre.
Egy nap különös hírek kezdenek el terjedni a szigetországban: valahol egy kertben áll egy régi telefonfülke, ahol újra hallhatjuk elvesztett szeretteink hangját, és beszélhetünk velük – ha van erőnk hozzá. Jui csatlakozik a telefonfülkéhez zarándoklók seregéhez, ám képtelen megszólalni. A zarándokok között azonban találkozik a feleségét gyászoló Takesivel, akinek a lánya édesanyja elvesztése óta nem beszél. Képesek lesznek visszaadni egymás hangját?
Az írónő stílusat kicsit szokni kell, de engem hamar megvett magának. Megismerhetünk japán szokásokat is, amiket, mint japán nyelvet tanuló “japán fan”, nagyra értékeltem.
Egy nagyon is értékes, tartalmas történet ez, amely még plusz pontként gyönyörű borítót is kapott.
Nameg, még egy plusz pont. A könyvben szereplő telefonfülke valóban létezik és látogatható!🤍