Laura Imai Messina: Ami a szélre bízunk
.
2011. március 11-i japán cunami töri ketté Jui életét, aki elveszíti lányát és édesanyját.
A "széltelefon" egy valós létező hely Japánban. Egy olyan hely Ócucsi városában, ahol a gyászolók elvesztett szeretteiknek mondhatják el"ki nem mondott" dolgaikat. Mindez nem varázslat inkbb egy feldolgozó eszköz. Számomra hiányzott, hogy az itt történt monológokból nem kaptunk és nem kapott számomra elég nagy fókuszt. Az ötlet azért különösen hatásos, mert egyszerre konkrét és metaforikus: a hang valóban eltűnik a szélben, de közben mégis hordoz valamit abból, amit az élők nem tudnak elengedni.
.
Minden, ami Japán számomra jöhet. Író, történet, helyszín kultúra. Az alaptöténet és téma igen erős, mély lélektani regény, ahol egy gyász időszakot dolgozunk fel.
A regény nem ad kész válaszokat, inkább csak gondolat meneteket indít el, emiatt én néhol hiányt éreztem benne. Megvolt a leírás arrl, hogy miken mennek keresztül a szereplőink, de a megoldásról, vagy hogy miként rendezik a belső világukat, már máshl jártunk a történetben.
.
Ez a regény nekem nem egy gyógyító terápiás könyv, inkább egy hely, ahol van lehetőséged megélni a saját fájdalmad.
.
Aki erősebb dramaturgiát, feszesebb szerkezetet vár nem biztos, hogy megtalálja magát ebben a könyvben. Visszafogott, érzelmi, pszichológiai történet. Megfigyelésekből, csendekből, hiányokból és ismétlődésekből építkezik. A szöveg lírai, halk, emberséges. Ez a hangütés nagyon illik a témához, mert a gyászt intim közelségből mutatja meg.
.
A katartikus élmény számomra elmaradt, de nem is biztos, hogy ez a regény egyáltalán ezt akarta adni.