"Soha életemben nem olvastam még olyan lebilincselő, elbűvölő és magával ragadó történetet, mint amilyennel ebben a könyvben találkoztam. (...) Az olvasás mindaddig csupán kötelező feladat volt számomra, olyasféle büntetés, amelyet a tanulók a tanítók kedvéért szenvednek el, s maguk sem tudják pontosan, mi célból. Nem ismertem az olvasás gyönyörűségét, a felfedezés örömét, azt az állapotot, amikor lelkünkben kapuk nyílnak, a képzeletünkre hagyatkozunk, átadjuk magunkat a mű és a nyelv titokzatos szépségének. Az én számomra mindez akkor, annak a regénynek az olvasásával kezdődött."
Milyen szép lenne, ha mindenki megismerné ezt a csodát: az olvasás gyönyörűségét! 🤍📚
Zafónnal való ismeretségem a Marinával kezdődött, nyelvezete, világa, misztikuma már akkor magával ragadott. Eldöntöttem, hogy meg kell ismernem a műveit. Így beszerzetem egy korábbi akcióban a fiatalon írt ifjúsági regényei mellett a tetralógiát. Kronológiai sorrendben haladtam az olvasással. A szél árnyéka viszont nem kevés ideig váratott magára.
Őszintén bevallom, hogy volt bennem valami félsz amiatt, hogy mi van, ha a regénytől nem azt kapom, amire számítok... volt már ilyen nem is egyszer. Levettem a polcról, megsimogattam és mindig visszatettem. Mostanáig.
Nem tudtam letenni. 🥰 Beszippantott. Én is ott voltam Daniellel és Juliánnal, hol Barcelonában, hol Párizsban. Csodás volt!
Annyira gyönyörűen ír, hogy olvasáskor képtelen vagyok megszakítani a folyamatot. Ebben persze a fordítóknak is jócskán van szerepük, köszönet érte nekik is.
De a nyelvezet mellett a történetvezetés, a karakterek, a misztikum, a feszültségteremtés és a folyamatos meghökkentés emeli Zafónt az én képzeletbeli díjátadómon a legjobbak közé.
Ráadásul itt egy könyv áll a középpontban, az olvasás és írás szeretete, az ilyen témájú regényeket kedvelem igazán. Emellett igazi fejlődésregény is.
Nem lehet röviden írni erről a könyvről, de nem is kell.
Inkább olvassátok! 🤍
16 éves kortól szerintem bátran kézbe adható