Margaret Wilkerson Sexton nagyon betalált nálam ezzel a regénnyel. Nem csak a történet, a karakterek és a lélektani mélységek nyűgöztek le, de a stílusa is olvasmányos, tényleg alig tudtam letenni a könyvet. Remélem, a jövőben más művekre is számíthatunk tőle magyarul, én szívesen olvasnék még tőle.

Bevallom az elején picit nehezen rázódtam bele a történetbe, mert igaz, hogy csupán két főszereplő szemszöge váltakozik, ugyanakkor az egyikük két különböző idősíkot is elmesél. De miután sikerült felvennem a fonalat teljesen elvarázsolt az az atmoszféra, amely belengi ezt a könyvet! Ez részben annak a csepp kis misztikus vonalnak köszönhető, ami nem a szó klasszikus értelmében vett misztikum, sokkal inkább a színes bőrűek egyfajta „babonája” bár nem is biztos, hogy ez rá a megfelelő szó. Talán inkább a hit!
És bár szó van az őket érő atrocitásokról, előítéletekről, szerintem sokkal hangsúlyosabb, hogy a nehéz múltjuk mit ad számukra. Olyan fajta összetartást, együvé tartozás, amit csak azok tapasztalhatnak meg, akiknek az életét, majd történelmét olyan komoly traumák érték, mint az övékét.
Manapság kevés könyvet tartok meg, miután kiolvastam, csak olyanokat, amiknél látok esélyt az újraolvasásra és ez egy közülük!