Ez a könyv nekem igazi kikapcsolódás volt. Már az első oldaltól magával ragadott, és szinte észre sem vettem, mennyire elmerültem a történetbe. Ha olyan olvasmányra vágysz, ami könnyed, mégis tartalmas, akkor ez a kötet nagyon jó választás.
A történet két idősíkon játszódik. Az egyik szálon Opaline-t követhetjük 1921-ben, aki Párizsból Dublinba érkezik, és megvalósítja az álmát: megnyitja saját könyvesboltját. A másik szálon Martha életét ismerjük meg a jelenben, aki épp egy bántalmazó kapcsolatból menekül, és új életet próbál kezdeni Dublinban, egy idős hölgy házvezetőnőjeként. Itt kapcsolódik össze a két történet, és egyre világosabbá válik, hogy a múlt és a jelen sokkal szorosabban összefonódik, mint azt elsőre gondoltam volna.
Nagyon tetszett, ahogy Martha fokozatosan kezd hinni magában, és ahogy a szereplők lassan megtalálják a helyüket – nemcsak egymás életében, hanem önmagukban is. Henry, az irodalmár karaktere is érdekes volt, különösen az elveszett Emily Brontë-kézirat utáni nyomozás szála. Ez adott egy kis rejtélyt is a történethez, amitől még jobban fenntartotta az érdeklődésemet.
Az egész könyvnek van egy különleges hangulata, de mégsem nehézkes vagy túl komoly. Éppen ettől volt számomra igazán élvezetes – egy olyan történet, ami mellett jól esett lelassulni, kikapcsolni, és egyszerűen csak elmerülni benne.
Ha szereted a könyvekről szóló történeteket, a régi titkokat, és érdekel, hogyan hat egymásra múlt és jelen, akkor ez egy nagyon jó kis olvasmány. Őszintén ajánlom, nekem igazán szép élmény volt.