Mélyen elgondolkodtatott Mélissa Da Costa Manon virágai című könyve. Bár a történet átlagos hosszúságú, a tartalom súlyos, s emiatt sokszor azon kaptam magam, hogy le kell raknom egy kicsit a regényt. Alaposan meg kell rágnom a leírtakat, bele kell magam helyezni Amande szerepébe, még annak ellenére is, hogy ez bizony egy fájó utazás. Mély együttérzéssel fordultam ennek a fiatal nőnek az élete irányába. Egy olyan utazásra vitt el, melyen bár senkinek ne kellene részt vennie! Bár senki sem szembesülne a legnagyobb veszteséggel, amelyet az élet megkövetelhet tőle. Amande története nem csak elvesz, hanem ad is. Tapintatos érzékletességgel, udvarias megközelítéssel, míg végül el nem jut a lezáráshoz vezető első ajtóhoz. Csodás történet, amelynek bérelt helye van a polcomon.

Flora kalandja teljesen levett a lábamról. Ha karácsony előtt olvastam volna ezt a könyvet, akkor biztos vagyok benne, hogy maximálisan megalapozta volna az ünnepi készülődést a lelkemben, ám így, az időszak elmúltával is bőven élvezhető olvasmány volt. A túlzások és a felfokozott okfejtések színesebbé és szórakoztatóbbá teszik a sztorit, amely önmagában is épp elég vidám pillanatot tud okozni. Nem egy jelenet hatására mosolyogtam vagy épp kuncogtam olvasás közben. Ha a szaunákra gondolok, még mindig akaratlanul is vigyorgok. Szóval, ha egy kis romantikus cukiságra vágysz, ami nem csak a lelket melengeti meg, hanem a jókedved is maximumra csavarja, akkor jó szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet. Merülj el ezzel a kelekótya és imádnivaló lánnyal a vanlife stílus rejtelmeibe, miközben újrahasznosítási célból szívószálakból készített koszorút akasztasz az ajtóra az ünnepi hangulat jegyében. Ha valamit megtanulsz Florától az legyen az, hogy merj bátor lenni és a saját filmed főhőseként élni.

A Karácsonyt minden napra című egy regény sokkal többet rejt magában, mint holmi általános történet, ami az ünnephez köthető. Nem csak egy könyv, ami a téli csokrot erősíti, annál sokkal több. Emberi problémák és emberi érzelmek jelennek meg a lapokon. Az olvasó úgy érzi, hogy egy igazi komfortos közegbe került, amelyet átsző a frissen kialakult barátság szelleme, amit lehet, hogy a kényszer hívott életre, de semmi erőltetett nincs benne. Ennek a hatosnak a találkozása sorsszerű. Csodás, finom, páratlan alkotás, amelybe egy csipetnyi szomorúság is vegyül – s pont ettől marad életszerű. Töredelmesen bevallom, hogy többször is elpityeregtem magam a könyv fölött. Hiába tudtam, mi vár rám, a tudástól nem volt kevésbé fájdalommentes. A karakterek a barátaim lettek, akikkel együtt örültem, nevettem és agonizáltam. Mindenkitől tanultam valamit és nem is tudnék egyetlen személyt kiemelni kedvencnek. Mindenkinek súlya volt a lapokon, okkal vettek részt ebben a sztoriban. A Karácsonyt minden napra című könyv bekerült a 2024-es év kedvencei közé.

Kedvenc könyvem lett!

Csodás érzésekkel töltött el olvasás közben a Karácsony a kunyhóban című könyv. A szórakoztató irodalom népes családját erősíti, de az általa átadott üzenetek által számomra ennél jóval magasabb szintre emelkedett. Kellemes és lágy, nem kívánja megváltani a világot, de az olvasó lelkében apró tüzet gyújt, ami által feltérképezi a saját közössége dinamikáját és ösztönzi arra, hogy az esetleges elromlott vagy fájó pontokat kijavítsa. S mi másról is szól az ünnep, ha nem pont erről, hogy az éltető és építő családi és baráti kapcsolatokat megerősítsük, ami pedig végérvényesen elromlott, elengedjük? Számomra ez a könyv egy újfajta megközelítését hozta el a karácsonynak, egy olyan fajtát, ami a jelenről szól, a hétköznapokról, ami túlmutat a girlandok és üveggömbök tengerén. Sokat adott és semmit nem vett el. Tökéletes volt a készülődés időszakában.

Balzsamként hatnak a lelkemre az ilyen típusú könyvek, mint a Vészlény is. Kellő tartalom van benne ahhoz, hogy elgondolkodtasson, megfelelő mértékű titok lappang a lapokon, hogy fent tudja tartani az érdeklődésemet és olyan témákat hoz be központi szerepbe, amelyek megszólítanak. Altha, Violet és Kate története közös erővel vontak be egy olyan világba, amelynek megismerése saját maguk számára is félelmetes, de áhított. Szívesen tartottam velük a megismerés útján és már csak abban reménykedem, hogy a szerzőtől további történeteket is olvashatok majd.

Muskátli története az egyik legédesebb, amivel mostanában találkoztam. Igazi lelki feltöltődés volt egy gyerekkönyvben elmerülni és csak élvezni azt a színes szórakozást, amit csak egy csemete társasága tud nyújtani. A szerző a történetét sokrétűen alkotta meg, amelynek köszönhetően minden korosztály megtalálhatja benne azt az üzenetet, amit magáévá tud tenni. A gyerekeknek vicces és mókás. A felnőtteket pedig emlékezteti arra, milyen is volt meg nem értett porontynak lenni, hogy ebben a korban hogyan szemléltük az idősebb korosztályt, hogy mekkora szakadékként éltük meg a különböző gondolkodásmódból és tapasztalatból fakadó különbségeket és hogy milyen jellegű problémákkal kellett megküzdenünk. Ez a kis könyv rámutat, hogy a világnak milyen nagy szüksége van a csodára, s hogy ennek befogadásával mennyivel gazdagabb életet élhetünk. A varázslat ott lakik a gyermeki lélekben, amit nekünk, felnőtteknek kell táplálni és folytonosan buzdítani, hogy merje a felszínre bocsátani a benne fodrozódó fényt. Csodás kis történet, ami belopta magát a szívembe.