Csodás érzésekkel töltött el olvasás közben a Karácsony a kunyhóban című könyv. A szórakoztató irodalom népes családját erősíti, de az általa átadott üzenetek által számomra ennél jóval magasabb szintre emelkedett. Kellemes és lágy, nem kívánja megváltani a világot, de az olvasó lelkében apró tüzet gyújt, ami által feltérképezi a saját közössége dinamikáját és ösztönzi arra, hogy az esetleges elromlott vagy fájó pontokat kijavítsa. S mi másról is szól az ünnep, ha nem pont erről, hogy az éltető és építő családi és baráti kapcsolatokat megerősítsük, ami pedig végérvényesen elromlott, elengedjük? Számomra ez a könyv egy újfajta megközelítését hozta el a karácsonynak, egy olyan fajtát, ami a jelenről szól, a hétköznapokról, ami túlmutat a girlandok és üveggömbök tengerén. Sokat adott és semmit nem vett el. Tökéletes volt a készülődés időszakában.

Balzsamként hatnak a lelkemre az ilyen típusú könyvek, mint a Vészlény is. Kellő tartalom van benne ahhoz, hogy elgondolkodtasson, megfelelő mértékű titok lappang a lapokon, hogy fent tudja tartani az érdeklődésemet és olyan témákat hoz be központi szerepbe, amelyek megszólítanak. Altha, Violet és Kate története közös erővel vontak be egy olyan világba, amelynek megismerése saját maguk számára is félelmetes, de áhított. Szívesen tartottam velük a megismerés útján és már csak abban reménykedem, hogy a szerzőtől további történeteket is olvashatok majd.

Muskátli története az egyik legédesebb, amivel mostanában találkoztam. Igazi lelki feltöltődés volt egy gyerekkönyvben elmerülni és csak élvezni azt a színes szórakozást, amit csak egy csemete társasága tud nyújtani. A szerző a történetét sokrétűen alkotta meg, amelynek köszönhetően minden korosztály megtalálhatja benne azt az üzenetet, amit magáévá tud tenni. A gyerekeknek vicces és mókás. A felnőtteket pedig emlékezteti arra, milyen is volt meg nem értett porontynak lenni, hogy ebben a korban hogyan szemléltük az idősebb korosztályt, hogy mekkora szakadékként éltük meg a különböző gondolkodásmódból és tapasztalatból fakadó különbségeket és hogy milyen jellegű problémákkal kellett megküzdenünk. Ez a kis könyv rámutat, hogy a világnak milyen nagy szüksége van a csodára, s hogy ennek befogadásával mennyivel gazdagabb életet élhetünk. A varázslat ott lakik a gyermeki lélekben, amit nekünk, felnőtteknek kell táplálni és folytonosan buzdítani, hogy merje a felszínre bocsátani a benne fodrozódó fényt. Csodás kis történet, ami belopta magát a szívembe.

Korábban azt mondtam volna, hogy bár elismerem Lucy Score sikerének mibenlétét, de nem tartozik azon szerzők sorába, akiknek a könyvei nekem szólnak. Szerencse, hogy ez már nincs így, mert különben egy jó olvasási élménytől fosztottam volna meg magam. A magam módján szerettem Remi és Brick történetét, még annak ellenére is, hogy a férfi főszereplő engem nem igazán mozgatott meg – a szemöldök vonogatást leszámítva. Ettől függetlenül jó volt elmerülni egy olyan történetben, amelyben nem léteznek szemérmességből felépített korlátok, hanem feltétlen bizalommal és valódi ismeretséggel tudták kihozni minden helyzetből a maximumot. Mindezek után kíváncsian várom, hogy mit tartogat még a számomra a szerző a további könyveiben.