Szinte mindennap vannak olyan pillanatok, amikor szorongsz vagy rosszul érzed magad, mert megint egy műanyag palackos innivalót vettél, mert nem volt nálad a termoszod, vagy kénytelen voltál egy nejlonzacskót venni a boltban, mert épp elfelejtettél szatyrot vinni magaddal? Azért van néha bűntudatod, mert úgy érzed, hogy két rohanás között nem töltesz elég időt a gyerekeiddel és a családoddal? Az átbulizott éjszaka után reggelente neked is szokott egy kellemetlen érzésed lenni? Akkor Réz Anna Mardos – A bűntudatról kilenc fejezetben című első könyve neked is segít majd, hogy ezeket az érzelmeket megértsd, hogy jobban feltérképezd a forrásaikat, és hogy meghatározd, meddig valóságosak.
Sokszor a bűntudat és a szorongás úgy tör ránk, hogy észre sem vesszük, vagy nem is tudjuk beazonosítani annak közvetlen kiváltó okát. Réz Anna mindennek nyomába ered ebben a humorral teli filozófiai ismeretterjesztő könyvben.
Közérthető, hétköznapi példákon keresztül vezet be minket olyan problémák legmélyébe, mint például a „világbűntudat”, a klímaválság miatti szorongás, saját privilégiumaink mint bűntudatforrások, vagy az anyai bűntudat. Hogy az írónő mi alapján választotta ki ezeket a bűntudatforrásokat, amelyeket közelebbről is megvizsgál, a Marie Claire-nek adott interjújában bővebben is kifejtette:
„Olyan témákat kerestem, amikhez személyesen is tudtam kapcsolódni, amikhez volt elég élményanyagom és információm ahhoz, hogy tényleg autentikusan meg tudjam írni őket. És amikkel az olvasók is jó eséllyel rezonálnak majd.”
Legelsőként az olvasó magukkal az érzelmekkel ismerkedhet meg, hogy azok hogyan jönnek létre, mik befolyásolják azokat, és mennyiben tükrözi ezeket a bűntudat és a szégyenérzet, valamint azzal, hogy mindez hogyan függ össze a világról kialakított képünkkel.
„Én abból a gondolatból indultam ki, erre épül az egész könyv, hogy az érzelmeink mögött gondolatok vannak. Nemcsak úgy érzünk bele a világba, hanem az érzelmeink legtöbbször kifejezik azokat a társadalmi, erkölcsi szabályokat, előírásokat, amelyek most jellemzők a világunkra” – mondta el Réz Anna a WMN-nel készült interjújában.
Elsőre a filozófia szó ijesztőnek, idegennek hathat, de a Mardosban humoros és mindennapi példákon keresztül számos olyan kérdés kerül új megvilágításba, amelyek folyamatosan jelen vannak az életünkben sokszor úgy, hogy nem is tudatosul bennünk. Ilyen akár a klímaváltozás miatt érzett szorongás, valamint a környezettudatosság miatt ránk kényszerített nyomás és a sok kimondatlan elvárás. Mindez egyfajta „világbűntudatnak” az egyik eleme, ami abból ered, hogy azt észleljük, hogy bizonyos negatív tendenciák érvényesülnek a világban, viszont konkrét és igazán hatásos válaszokat mégsem tudunk adni rájuk.
„Aminek elkerülhetetlenül önostorozás lesz a vége: abban éljük a hétköznapjainkat, hogy ezt az egészet úgy, ahogy van, rosszul csináljuk. Egyfajta kollektív vétkességi állapotban vagyunk, amivel valójában csak még inkább tönkretesszük magunkat” – mondta az írónő a Könyves Magazinnak.
Mindezekhez a folyamatokhoz erősen hozzátartozik az a kommunikációs környezet, amiben napjainkban élünk, a közösségi média világa is, ami sok esetben újabb szorongást és szégyenérzetet kelt bennünk, vagy még jobban felerősíti azokat.
„Óriási információs zajban élünk, amiben egyre nehezebb megállapítanunk, hogy mi az, ami a mi felelősségünk – ez pedig gyakrabban vezethet bűntudathoz is.” (Interjú, Marie Claire)
Az anyaság kérdésében is erősen jelen van a közösségi média negatív behatása, ami ráerősít arra, hogy alapvetően hibásan kezeljük magát az anyaságot, és ahogy az írónő is fogalmazott a Könyves Magazinnak adott interjújában:
„Annyira elhittük, hogy mindenért az anyák a hibásak, hogy közben tökéletesen láthatatlanná vált az az életmód, az a társadalmi közeg, amelyben gyereket nevelünk. Nem a bűntudattól leszünk jó anyák, hanem attól, ha képesek vagyunk kompetens felnőttként beleállni az életünkbe.”
Sokszor gondoljuk azt, hogyha a filozófia szemszögén keresztül vizsgáljuk a világot, akkor egy nagyon lehangoló következtetésre fogunk jutni. Elsőre úgy tűnhet, hogy itt is ilyen élményekkel tesszük majd le a könyvet, de ez egyáltalán nem így van. Ehelyett egy beszélgetést kezdeményez, gondolkodásra készteti az olvasóját, miközben nagyon jól szórakoztatja is. Egy-egy példánál nehéz is lenne megállni, hogy ne nevessük el magunkat. Vagy ahogyan Réz Anna fogalmazott:
„Azt hiszem, nagyjából ez a legfontosabb, elmondható tény a kötettel kapcsolatban, hogy ez a könyv szereti az embereket. Nekem tényleg van egy mély bizodalmam azzal kapcsolatban, hogy alapvetően okés, ahogy vagyunk. Az élet sokszor fájdalmas, sokszor kegyetlen, de nem kilátástalan vagy elviselhetetlen.”