Talán sokszor halljuk azt a sablonosnak vélt kijelentést, hogy ne a borító alapján ítéljünk, ám ritkán gondolunk bele a mondás igazságtartalmába. Válogatunk a szebbnél szebb kiadásban megjelent könyvek között, a kortárs esztétikának ellentmondók felett pedig elsiklik a tekintetünk. Megvásároljuk vagy kikölcsönözzük némelyiket, majd otthon lapozgatva azt, az előzetes várakozásainkkal ellentétben teljesen más élménnyel szembesülünk, legyen az kellemes vagy kellemetlen meglepetés. Ekkor tudatosul csak igazán a borító feletti ítélkezés értelmetlensége. Ám van még valami, amely szintén befolyásolni tudja a döntésünket egy könyv megvételét illetően, ez pedig a könyv vastagsága. Elsőre talán ez is butaságnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, biztosan fel tudunk idézni egy-egy alkalmat, amikor egy könyvet csak azért hagytunk ott, mert kevés oldalszáma miatt jelentéktelennek vagy tartalmatlannak véltük. Holott ez is alaptalan feltevéseken nyugvó előítélet – ennek bizonyítására összegyűjtöttünk pár olvasmányt, amelyek rövid terjedelmük ellenére tanulságot és fontos mondanivalót hordoznak.
A kis herceg feledhetetlen története a legjobb példa arra, hogy egy rövid terjedelmű szöveg mennyi mindent tartogathat az olvasó számára. Antoine de Saint-Exupéry üzenetekbe és metaforákba bújtatva ír az emberről és az emberségességről, a kapcsolatokról és az esendőségről, a tudásvágyról és a bölcsességről. E kis könyvecske az elmélkedések és a mély gondolatok színtere, amely világviszonylatban lopta be magát az emberek szívébe, és vált a nemzetközi irodalom alapművévé.
Kevés oldalszám, tömör mondanivaló, erős benyomás. Ez jellemzi George Orwell Állatfarm című művét, melynek hatásos szimbólumrendszere elénk tárja a sztálini totalitarizmus elnyomó és ideológiákkal telített korszakát, amikor a mindenki egyenlő elv megkérdőjelezhetősége erőteljesen átitatja a levegőt. Az allegóriák valósággal megegyező párhuzamai szemléltetik a gépezet embertelenségét és következményeit.
Réz Anna Mardos című könyve leplezetlen igazsággal beszél a bűntudatról és mindarról, amely az érzés körül csoportosul, és nem hagyja nyugodni az embert. Eljött az idő, hogy alaposabban és tudatosabban olvassunk a bűntudatról, amelyre ráébredve szorosan behunyjuk a szemünket, és azonnal más gondolatok után eredünk. Ám ideje, hogy az érzés ne vegye át az irányítást a tetteink és gondolataink felett, melyhez segítséget nyújt e rövid, de annál tartalmasabb könyv.
Milan Kundera lételméleti műve filozófiai bölcselkedések sorát tárja elénk, miközben egy valószínűtlen találkozás történetét mutatja be, hiszen a két főszereplő két eltérő korból érkezik. A fejtegetések szembesítik az olvasót az idő korlátaival és az életünket alakító fontos szerepével. A nyughatatlan és folyton mozgó világunkban fontos, hogy alkalomadtán időt szánjunk a lelassulásra, melyre e rövidke olvasmány igyekszik felhívni a figyelmet – egyéb, nem kevésbé fontos mondanivalója mellett.