Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a német klasszikusból elkészüljön az első német gyártású filmadaptáció is, 2022. október 28-án azonban végre debütált a Netflixen Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyvének legújabb feldolgozása. A film amellett, hogy két hét alatt meghódította a Netflixet, és 90 országban került fel a top 10-es lista élére, a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra is esélyes 2023-ban.
Remarque 1929-ben megjelent könyve már első megjelenésekor bestsellerré vált, pár hónap leforgása alatt 26 nyelvre fordították le. Sikere azóta is töretlen; mára már több mint 50 nyelven olvasható a német szerző háborúellenes regénye. Az író tizennyolc éves korában került az első világháború barbár csataterére, ahol rövid időn belül komoly sérülést szenvedett, amivel a harcok végéig hadi kórházban ápolták. A Nyugaton a helyzet változatlan azonban nem egyszerű önéletrajzi ihletésű regény, hanem zsigerien érzékletes megjelenítése a modern háború emberellenességének.
Paul Bäumer 17 éves, amikor barátaival közösen a szülői tiltás ellenére, saját akaratukból, buzgó hazaszeretettől és tettrekészségtől fűtve bevonulnak a seregbe, és az első világháború észak-franciaországi frontvonalára kerülnek. Az iskolapadból hirtelen a hadviselés könyörtelen világában találják magukat, amelyről már az első pillanatokban megtapasztalják, hogy közel sem olyan felemelő és pátosszal teli, mint ahogyan azt a propaganda elhitette. Szembe kell nézniük a valósággal: hogy az odakerülő fiatal és álmokkal teli katonák többsége sosem tér vissza; hogy milliók halnak meg körülöttük, és aki csodával határos módon túl is éli az ágyúk, tankok, mustárgáztámadások sorát, sosem tud már az lenni, aki lehetett volna; mert nemcsak fizikailag, de mentálisan is túl kell élniük azokat a sebeket, amiket a lövészárokban szereztek.
Egy háborús életkép, ami megmutatja, milyen a katonák valós élete a fronton. Nem kimunkált, túlstilizált, hanem őszinte, naplószerű és nyers. A túlélésük a puszta szerencsén és a bajtársiasságon múlik, ugyanakkor a katonák között kialakuló egyre erősebb kötelék egyre nehezebbé is teszi bajtársaik elvesztését. Az olvasó teljes körű hozzáférést kap a főhős gondolataihoz; belső küzdelmeibe, az éppen benne lezajló érzelmi folyamatokba láthat, hogy hogyan tud a harc nemcsak fizikai, de lelki borzalmaival is megvívni. Ugyanakkor a regény nem ér véget a háború irgalmatlan pusztításával; azzal is szembesít, hogy a halál torkából visszatérő katonáknak hogyan kell megküzdeniük a civil életbe, a társadalomba való visszatéréssel; a traumákkal, amelyeket az átélt borzalmak okoztak. Mindezt úgy, hogy valójában sosem adatott meg nekik a normális élet, mert az iskolapadon és a frontvonalon kívül semmi mást nem tapasztalhattak meg.
A regény az első megjelenésekor is rendkívül időszerű volt, amikor már gyülekezni kezdtek az első világháborúnál is pusztítóbb második világégés viharfelhői; emiatt nem meglepő, hogy számos országban már nem sokkal a megjelenése után betiltották, valamint a nácik könyvégetésének is áldozatává vált. A lassan százéves regény korának értelmetlen szenvedését örökítette meg, a fronton életüket áldozó emberek millióinak állít emléket. Ugyanakkor a legfőbb állítása, hogy a háború nem változik. Ezt nem szabad szem elől tévesztenünk, főleg, amikor ma is ugyanennyire aktuális: amikor a szomszédos országban fegyverek dördülnek, tankok vonulnak, városok állnak lángba borulva, és családok szakadnak szét a háborúskodás értelmetlen embertelenségében.