Harper Lee – Irodalmi zsenialitás a középső név biztonságában

Nők, akik nem féltek feszegetni a társadalom korlátait című cikksorozatunk bevezető részében megígértük, említést teszünk azokról a meghatározó írónőkről, akik férfi álnéven vagy nevüket megváltoztatva kényszerültek publikálni, hogy az irodalmi világ elismerje őket. Az 1926-os születésű Nelle Harper Lee azonban különösen rafinált volt írói neve kiválasztásakor: ő nem hitegetett senkit, nem választott férfinevet a később az amerikai szépirodalom klasszikusává váló, Ne bántsátok a feketerigót! című regénye publikálásakor, egész egyszerűen elhagyta egyértelműen nőies keresztnevét, és Harper Lee néven jelentette meg könyvét. Ez az írói név nem fedte el a nő identitását, magának érezhette remekművét, de mindenesetre az olvasóra hagyta annak a megítélését, vajon a meghatározó könyv szerzője férfi-e, vagy nő.

Nelle Harper Lee 1926-ban született az alabamai Monroeville-ben, Amasa Coleman Lee és Frances Cunningham Finch Lee negyedik gyermekeként. Édesapja újságszerkesztő és –tulajdonos, valamint ügyvéd volt, akinek szilárd hazaszeretete és melegszívűsége nagyban inspirálta később Lee-t a Ne bántsátok a feketerigót! szereplőinek megalkotásakor. Sőt, állítólag a könyv teljes története is édesapja egy fiatalkori ügyén alapul, amikor két gyilkossággal megvádolt afroamerikai férfit védett – sikertelenül. Gyermekkorában Nelle Harper Lee fiús kislány volt, és gyakran ő védte meg jó barátját, a későbbi írót és forgatókönyvírót, Truman Capote-ot az iskolás piszkálódásoktól. A kislány korán kezdett olvasni, és bár jogi tanulmányokat folytatott, az írás mindig is kiemelten érdekelte. Miután nem sikerült teljesítenie a jogi diploma követelményeit, New Yorkban repülőgép-társaságok jegyirodáiban dolgozva töltött néhány évet, végül az 1950-es években döntött úgy, hogy az írásnak szenteli életét.

1956 karácsonyán Nelle Harper Lee barátai egyévi bérének megfelelő pénzt ajándékoztak neki, hogy valóban az írással foglalkozhasson. A nő pedig,miközben beteg édesapját ápolta alabamai családi otthonukban, egy éven belül el is készült a Ne bántsátok a feketerigót! első vázlatával. A számos önéletrajzi elemet tartalmazó, a bőrszín miatti megkülönböztetés ellen küzdő, túlnyomórészt egy fiús kislány narratíváját tartalmazó könyvet végül 1960-ban adták ki, a korábban már említett rövidített szerzői névvel. A Ne bántástok a feketerigót! hatalmas kritikai sikert aratott, egy évvel később Pulitzer-díjjal is jutalmazták, és világszerte több mint 30 millió példányt adtak el belőle.

Harper Lee a regény egyik szereplőjét gyermekkori barátjáról, Truman Capote-ról mintázta. Mikor 1959-ben Capote Kansasbe utazott, hogy egy gyilkosságról tudósítson a The New Yorker számára, az írónő is vele tartott „segédkutatóként”. Hónapokat töltöttek helyiek meginterjúvolásával és terjedelmes feljegyzések írásával, melyeket később Capote fel is használt Hidegvérrel című remekműve megírásakor. A Ne bántsátok a feketerigót! hatalmas sikerét követően felröppent a rosszindulatú pletyka, miszerint Harper Lee könyvét valójában az ekkor már elismert íróként tevékenykedő Capote írta. Természetesen a rosszmájú feltevésnek ahhoz is köze lehetett, hogy Truman Capote az erősebbik nemhez tartozott, míg ekkorra már mindenki számára világossá vált, hogy Harper Lee valójában női szerző. A kérdés végül 2006-ban került lezárásra, amikor is megtalálták Capote egyik nagynénjének írt levelét, melyben elmeséli, hogy olvasta és imádta a Ne bántsátok a feketerigót! első vázlatát, azonban semmiféle említést nem tesz arról, hogy segédkezett volna a regény megírásában vagy tökéletesítésében.

Harper Lee néhány, New York és a szülővárosa között való ingázással töltött év után végül visszaköltözött Monroeville-be, és hátralévő életét itt töltötte. A Ne bántsátok a feketerigót! megjelenése után csak nagyon kevés közszereplésre vonatkozó felkérést vállalt el, és néhány rövid esszét leszámítva jó ideig nem publikált semmit. Ugyanakkor egész életében hatalmas boldogsággal töltötte el, hogy regényét hosszú évtizedek távlatából is nagy szeretet övezi, és hogy a történetet sokan saját életükkel tudják összekapcsolni. 2007-ben George W. Bush kitüntette Lee-t az Elnöki Szabadságéremmel, ami az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetése, ezzel reprezentálva, hogy Harper Lee könyve nemcsak az ország kulturális örökségét díszíti, de mondanivalójával a nemzeti érdekek védelmében, a béke kialakításában és a társadalmi fejlődésben is kiemelt szerepet játszik. Az írónő végül 2015-ben jelentette meg második könyvét, Menj, állíts őrt címmel. Egy ritka alkalommal, amikor interjút adott, Harper Lee a következőképpen mesélt a Ne bántsátok a feketerigót! sikeréről:

Mikor pedig arról kérdezték, miért várt évtizedeket úgy könyve megírásáig, a kivételes hölgy a következő választ adta: