„Az orosz forradalom megragadó, eleven, alaposan felkutatott krónikája a Petrográdban élő külföldiek meglepően változatos körének szemszögéből – Helen Rappaport nagyszerű előadásában.” - Simon Sebag Montefiore
Helen Rappaport elfeledett forrásokra – személyes levelekre, naplókra, memoárokra – alapozva, korábban soha nem érvényesülő szemszögből, minden eddiginél érzékletesebben és átélhetőbben rekonstruálja az oroszországi forradalom eseményeit, felfedve máig ható következményeinek gyökereit.
Petrográd, 1917. A Nagy Péter alapította orosz főváros pékségei előtt hosszan és napokig kígyózó sorokban megviselt és dühös asszonyok fagyoskodnak, hogy éhező családjuknak legalább a megszabott fejadagnyi, rossz minőségű kenyeret beszerezhessék. A kórházak alig tudják ellátni a frontról érkező sebesültek seregeit. Az ipari negyedben sztrájk sztrájkot követ, az elégedetlen munkások kormányzati beavatkozást követelnek. Ám Miklós cár a távoli főhadiszállásáról csak fásult üzeneteket küld és a kozák lovasság rendteremtő beavatkozását sürgeti. Alekszandra cárné pedig kizárólag Grigorij Raszputyin misztikus tanácsaira hallgatva a palotájába zárkózik. A feszültség szinte tapintható, elég egy szikra – s a bolsevikok épp a tűzzel játszanak –, hogy Oroszország lángba boruljon, maga mögött hagyva évszázados társadalmi berendezkedését, kilépve a szövetséges hatalmak németek elleni háborújából. Ám az arisztokrácia mégis inkább a következő esti balett- vagy operaelőadásra készül, és tizenöt fogásos vacsorákkal kényezteti magát. Aztán robban a bomba!... Nem is egy. A városban élő és ott rekedt külföldi követségi diplomaták, katonatisztek, alkalmazottak, nevelőnők, ápolónők, bankárok, gyártulajdonosok és családjaik, a nyugati tudósítókkal együtt csak kapkodják a fejüket a hírek hallatán és az utcákon állandósuló lövöldözések okán.
Fordította: Kovács Lajos
Káosz, fejetlenség, randalírozó részeg csőcselék – ha kenyér nem is jutott, fegyver minden kézbe került. Megállították és elrabolták az autókat, a nyílt utcán levetkőztették az embert, ha megtetszett valakinek a kabátja. Nemritkán egyszerűen fejbe lőtték, s csak utána húzták le róla! Külföldiként csak követhetted az eseményeket, és az életedért retteghettél.
„A káosz hónapjainak hiteles felidézése, a hullámzó tömegekkel, a kifosztott pékségekkel és a látszólag spontán, némely alkalommal azonban gonosz módon eltervezett és irányított lövöldözésekkel… Akár lelkes hívőként, szkeptikusként vagy kritikusként fogadták a forradalmat, 1917-ben a petrográdi külföldi tudósítók többsége nem vett tevékenyen részt az eseményekben, csupán szemtanúi voltak azoknak – ugyanakkor gyakorta erőteljes ábrázolótehetséggel megáldva. Rappaport briliáns módon szemezget megidéző erejű beszámolóikból.” - The Guardian
Helen Rappaport (1947) történész, Oroszország-szakértő, életrajzíró; kutatásai elsősorban a viktoriánus korszak és a forradalmi Oroszország történetére irányulnak. Folyékonyan beszél oroszul, klasszikus orosz színműveket fordított – beleértve Csehov összes darabját. Gyakran közreműködik televíziós és rádiós történelmi dokumentumműsorokban. A forradalom fogságában című kötete 2016-ban jelent meg, felettébb élénk és elismerő kritikai visszhang kíséretében. Az angliai Nyugat-Dorsetben él.