A legizgalmasabb történeteket az élet szüli. Erre a történelem a legjobb példa, amely néha talán megismétli önmagát, de azt soha nem unalmasan teszi. Következzen néhány olyan könyv, amelyek nemcsak a múltról, de talán egy kicsit a jelenünkről is szólnak; amelyek tanulsággal szolgálhatnak számunkra, és mondanivalójukat magunkkal vihetjük az életbe. Nem csak történelemrajongóknak!
1942 nyara. Negyven zsidó gyermek száll le a vonatról Nonantola állomásán az olaszországi Modena tartományban. Recha Freier szervezete segítségével sikerült elszökniük a szinte biztos halált jelentő náci Németországból, és kísérőikkel együtt Palesztinába tartanak, ám a háború az útjukba áll. Így kötnek ki Nonantolában, ahol a falu szélén álló Villa Emmában lelnek menedékre. Az igaz történeten alapuló regény a második világháború felnőttek által okozott borzalmait a gyerekek szemén keresztül mutatja be, ahogy a gettók és a biztos halál árnyékból az idillbe és az átmeneti biztonságba menekülnek, ám vélt hibáik miatt itt sem lelhetnek békére. Olyan sötét idők bemutatására vállalkozik ez a könyv, amikor mindenki egymás ellensége volt, de talán ilyenkor volt a leginkább szükség a bátorságra és az emberségre, hogy legyőzhető legyen a sötétség és a közöny.
A kicsi Jean-Jacques alapvető, gyermekként megélt traumatikus élménye édesanyja távolléte és hidegsége. Ahogy idősebb lesz, a családi asztalnál elejtett szavakból, kihallgatott beszélgetésfoszlányokból és legfőképpen a hallgatásból, az asztal melletti üres helyekből bontakozik ki előtte a történet, amit korán meghalt édesanyjával esélye sem lesz megbeszélni. Nincs olyan ember ezen a világon, aki ne ismerné Auschwitz és a koncentrációs táborok borzalmait, ez a könyv azonban egy teljesen új megvilágításban láttatja az eseményeket. Az író fiatalon elhurcolt anyja, Elsa fontos szerepet töltött be a tábor életében, egy női zenekar tagja volt, amely az őrök és Mengele szórakoztatására jött létre. A mű ennek a kettőségnek, a művészeti nagyságnak és az emberi gonoszságnak különös egyvelegén keresztül mutatja be a kivégzőtábor működését, ahogy az író túlélőkkel beszélgetve próbálja meg felfejteni, mi is történt az anyjával.
1929, kijevi járás, Szovjetunió. A tizenhat éves Kátya boldogan él szerető családjával, és a közös jövőről álmodozik a szomszédban élő szerelmével. Egy nap Sztálin aktivistái érkeznek a falujukba, hogy a parasztokat kolhozba tereljék; a meggyőzés először szép szóval zajlik, majd közvetlenebb módszerek kerülnek elő… A regény két idősíkot, két nőt, két életet és két traumát kapcsol össze. A közös pont a veszteség érzése és a félelem, hogy egyik pillanatról a másikra minden széteshet. A könyv szépen mutatja be az ukrán nép rendíthetetlenségét és bátorságát még a legsötétebb pillanatokban is, amelyekből bőven kijutott a múltban és a jelenben egyaránt. Megrendítő erejű történelmi regény arról, hogy a traumákon talán csak egymás segítségével juthatunk keresztül.
„Gyönyörűen megírt történet az ukrán történelem egyik legszörnyűbb epizódjáról, amely egyszerre szívszorító és időszerű.” - Fiona Valpy, az Emlékek tengere szerzője
A gyönyörű Briszéisz gyerekkorától kezdve tudja, hogy a nők jussa a hallgatás. A Trója mellett fekvő Lürnésszosz királyának ifjú feleségeként nem sokkal több egyszerű tenyészállatnál, ám ez a sors is összehasonlíthatatlanul jobb annál, mint ami városának feldúlása után vár rá. Pat Barker regénye egy mitológiai újraértelmezés – a nők szemszögéből. A trójai háború új köntösbe öltözik ebben a regényben, és egy frissebb szemszögből ábrázolja a már jól ismert karaktereket és eseményeket. Mindenkinek ajánlható, aki szereti a történelmi vagy mitológiai fikciókat, és azoknak is, akik csak most kezdenek el megismerkedni a görög kultúrával.
„Barker Íliász-újraértelmezése különösen időszerű háborúkkal, menekültekkel és magára hagyott nők és gyermekek seregével teli, vészterhes korunkban.” - BookPage
1808, Franciaország. Egész Európa Bonaparte Napóleon lába előtt hever. Győzedelmes seregei minden ellenséges hadat szétzúztak az Atlanti-óceán partjaitól Oroszországig, rendőrminisztere, Fouché pedig könyörtelenül elbánik a hatalma ellen szövetkezőkkel – és sokszor az ártatlanokkal. David Pilgrim könyve nem finomkodik, a hatalmas császár és zseniális hadvezér életének minden aspektusát körbejárja, ebben a hamisíthatatlanul klasszikus történelmi regényben. Az éppen a hatalma csúcsán lévő császár udvarát és közvetlen környezetét mutatja be, úgy, ahogy még soha nem láthattuk. Azonban minden dicsőségben ott van előre kódolva a bukás is, amelyet a francia császár sem kerülhet el és hamarosan olyan döntést hoz, amely később áttételesen a vesztét okozza, először Oroszországban, majd Waterloonál.
Petrográd, 1917. A Nagy Péter alapította orosz főváros pékségei előtt hosszan és napokig kígyózó sorokban megviselt és dühös asszonyok fagyoskodnak, hogy éhező családjuknak legalább a megszabott fejadagnyi, rossz minőségű kenyeret beszerezhessék. A kórházak alig tudják ellátni a frontról érkező sebesültek seregeit. Az 1917-es orosz forradalom egy minden szempontból sorsdöntő esemény volt a világ történelmében. Oroszország gyökeresen megváltozott azokban a napokban, majd az elkövetkező években a polgárháború alatt. A hatalmi berendezkedés átszerveződött, mindent központosítottak, és zsarnok zsarnokot váltott. Rappaport ezeknek a sötét éveknek a kaotikus kezdetét írta meg történelmi iratokból táplálkozva, érdekfeszítő és elgondolkodtató módon, amely minden olvasót a foteljához szegez majd egy békés karácsonyi estén.
„Az itt ábrázolt múlt drámaibb Csehovnál, tragikusabb Tolsztojnál és romantikusabb Paszternaknál… Rappaport szemtanúk elképesztő karaktereiből álló, hatalmas seregletével vázolja fel és hozza közelebb hozzánk a történelem egy igazán izgalmas fejezetét.” - Evening Standard