Képes lehet egyetlen nő új jövőt teremteni magának és sorstársainak?

A történet főhőse Esme, aki tanúja annak a nagyratörő vállalkozásnak, ami nem más, mint az első Oxford English Dictionary létrehozása. Ezen dolgozik Esme édesapja néhány társával együtt, miközben Esme az asztal alatt várja, hogy leessenek azok a szavak, amiket a dolgozó férfiak ledobnak, mert nem tartják őket érdemesnek arra, hogy a szótárba bekerüljenek. Habár a hatalmas szótár célja, hogy szavaival magába foglalja az angol nyelv egész történelmét, mégis kimaradnak belőle olyan szócikkek, amelyek ugyanannyira fontos részei valóságunknak és társadalmunknak – ezzel azonban az akadémikus férfiak nem értenek egyet. Ezek a szavak nem mások, mint főleg nőkhöz köthető kifejezések vagy az alsóbb osztály és a társadalom peremén élők szókészletei. Esme ezeket a – leejtett cetliken szereplő – szavakat gyűjti össze titokban, és megteremti az Elveszett szavak szótárát azzal a céllal, hogy megmentse őket, egyben e szavak használóit is a feledéstől. Az első világháború árnyékában és a nőjogi mozgalmak közepette kezdi el felkeresni ezeket az embereket, miközben saját életének nehézségeivel is meg kell küzdenie. Ugyan Esme nem nélkülöző családból származik, de nőként – mi több, anya nélkül felnővő nőként – mégsem olyan egyszerű helyet találnia magának ebben a világban. Esme barátain és ismerősein keresztül pedig még nehezebb sorsoknak lehetünk tanúi, a szolgálóktól a munkásokig olyan emberekkel találkozunk, akikről hajlamosak megfeledkezni azok, akiknek a jólét és gazdagság adottnak számít.

Ebben a történelmi fikcióban nemcsak a lexikográfia és a nyelvészet világába kaphatunk izgalmas betekintést, de a 20. század eleji társadalmi változásokról is valós képet kaphatunk. Bár a könyv szereplői fiktív karakterek, mégis reprezentatívak, bemutatják, hogyan próbáltak túlélni és kiállni magukért azok, akikért más nem szólalt fel, emellett elgondolkodtatja az olvasót arról, hány olyan része lehet a nyelvnek, egyben a történelemnek, ami kimaradt azért, mert a (tudományos) elit nem tartotta eléggé fontosnak azokat. Mert csak azokról a dolgokról tudunk beszélni igazán, amikhez léteznek szavaink. Ha pedig elvesznek, elveszik a világlátásunk egy lehetséges része is. Pip Williams könyve érdekes lehet mindazoknak, akiket érdekelnek a történelem elfelejtett szakaszai, akik tudják, milyen meghatározó az életünkben a nyelv, amit használunk, és akik készek arra, hogy mindezt fiktív, de igazán élő sorsok tükrében fedezzék fel.