„Magyarország minden hónapban és minden évszakban más-más arculatát mutatja…”
Interjú
Rigó Tibor fotóriporter már 25 éve a szakmában tevékenykedik, számára a fotózás nem csupán munka, hanem hivatás, művészet és önmegvalósítás is. Napilapnál töltött fotóriporteri munkáján túl Magyarország városait, falvait, gyönyörű tájait, embereit és rendezvényeit örökíti meg az év minden szakában. Professzionális NIKON fényképezőgéppel és objektívekkel készülő nagy felbontású digitális fotógyűjteményében mintegy ötvenezer felvétel található. Andrásfalvi-Faragó Zoltán társszerzővel 2019-ben állították össze a Világörökségek Magyarországon albumot.
Mikor kezdett el fotóriporterként dolgozni?
Fotóriporteri pályafutásomat napilap fotósként Salgótarjánban a megyei napilapnál kezdtem 1986-ban. 25 évnyi munka során sok-sok kiállítás és díjnyertes sajtófotó-sikerek tették színesebbé az egyébként sem unalmas szakmai életemet. A különféle nyomtatott médiában megjelent képeken kívül nagyon sok és sokféle kiadványt színesítettek Magyarország tájairól és településeiről készült felvételeim. A postabélyegektől az óriásplakátokig, a tankönyvektől különféle naptárakig sok-sok kiadványban jelentem meg az eltelt időszakban.
Miért éppen a magyar városok, falvak és tájak fotózása a legkedvesebb önnek?
A 2000-es évek elején kezdtem el lépésről- lépésre felfedezni és végigfényképezni Magyarországot. Gondoltam, hogy egy kicsi országot pár év alatt szépen végig lehet fotografálni, de tévedtem, nem így lett. Nagyon sok szépséget rejt Magyarország, sokszor visszatérek egy-egy helyszínre, ahol mindig újabb élmények fogadnak.
Valahogy ezt nem lehet abba hagyni! Városok újulnak meg, várakat, templomokat és kastélyokat varázsolnak újjá, ezt friss képeken szeretném bemutatni az érdeklődőknek. Ma már közel 160000 darab nagy felbontású fotóm van Magyarország városairól, falvairól és természetesen az emberekről.
Mennyi ideig tartott Magyarország körbeutazása, a gyönyörű tájak befotózása?
Ez a munka, mint már említettem folyamatosan tart. A napilapos fotózást befejezve szinte megszállottként rengeteg kilométer utazva készülnek a friss fotóim már évek óta. Ebből élek, ez a hívatásom, ez a munkám, amit nagyon szeretek csinálni. Magyarország minden hónapban és minden évszakban más-más arculatát mutatja. Ezt a változatos és varázslatos világot próbálom megörökíteni fényképezőgépemen keresztül, és ezt próbálom visszaadni képek formájában az érdeklődőknek.
Hogyan kezdődött a közös munka Andrásfalvi-Faragó Zoltánnal, a Világörökségek Magyarországon album társszerzőjével?
Zolival én nagyon jó barátságban vagyok. Együtt dolgoztunk a Nógrád Megyei Hírlapnál évtizedekig. Szinte egymás gondolataiból is értünk. Több közös könyvünk, útikönyvünk jelent meg az együttes munka keretein belül az elmúlt időszakban, így ezt én természetesnek tartottam, hogy a Világörökségek Magyarországon könyvet is együtt készítjük el. Ő elfogadta a felkérésemet, és az Alexandra Kiadó jóvoltából már a könyvesboltok polcain várja legújabb könyvünk, hogy örömet tudjon szerezni a vásárlóknak.
Személy szerint önnek melyik a kedvence a fotózott világörökségek közül?
Egy ilyen kérdés után általában jön a sablon válasz, hogy nagyon nehéz választani, mert minden világörökségi helyszín nagyon szép. Én most ezt a sablon válasz mégsem alkalmaznám, nekem van egy nagy kedvencem: a kedvenc kis településem, Hollókő.
Világörökség ide vagy oda, nekem Hollókő, fogalmazhatok úgy, a szülőföldem. Én Hollókő szomszéd településén nőttem fel, hollókői gyerekekkel jártam iskolába, nagyon sok barátom él a mai napig a településen. Engem Hollókőn az ott élő emberek szinte családtagként szeretnek.
Nagyon sokszor járok fotózni ebbe a gyönyörű kis faluba, ahol mindig tudok valami szépet alkotni, de ha véletlenül nem fényképezek, az sem gond. Mindig találkozom vendégszerető hollókői emberekkel, akikkel nagyon kedvesen el tudok beszélgetni.
Világörökségek Magyarországon
Alexandra Kiadó (A)
Világörökség. Ez a szó 1987-ben került a köztudatba Magyarországon, amikor a két első helyszín, a budai vár és a Duna-part látképe, valamint a hollókői Ófalu népi lakóházai, a fatornyos templom és a középkori erődítmény romjával együtt felkerült az UNESCO listájára.
