Nincs engedélyezve a javascript.
Alexandra Kiadó
július 13.
Megtörtént eseményeken alapuló regény a bátorságról és a könyvek adta reményről

Megtörtént eseményeken alapuló regény a bátorságról és a könyvek adta reményről

Friss megjelenés

A könyvek veszélyes holmik. A reményt jelenthetik. Vagy a biztos halált.

A prágai származású Dita Kraus nemrég töltötte be a 90. életévét, és ma már boldog családi környezetben, nyugodt életet él, szabadidejét többnyire festéssel tölti. Évtizedekkel ezelőtt azonban olyan szörnyűségeket élt át, amelyekre ma már nem sokan emlékeznek – vagy emlékezhetnek. Az akkor 14 éves zsidó lányt és szüleit 1942-ben hurcolták koncentrációs táborba, először Theresienstadtba, majd Auschwitzba. Egyik szülője sem élte túl a megpróbáltatásokat.

Az erős akaratú fiatal lány azonban különleges feladatra vállalkozott a „családi tábor” poklában: az életét kockáztatva őrzött néhány becsempészett könyvet – ő volt a világ legkisebb könyvtárának könyvtárosa. Dita Kraus így emlékszik vissza arra az időszakra:

„Csak egy sor könyv volt, nem több mint 12 vagy 14 kötet, teljesen véletlenszerű válogatásban. Olyan könyvek voltak ezek, amiket az érkező rabok csomagjaiban találtak. Egy igazi könyvtárban találsz könyvet mindenféle korosztálynak, úti beszámolókat és regényeket, gyermekeknek szóló és ifjúsági irodalmat. Itt teljesen véletlenszerű volt a felhozatal: volt egy atlasz, egy orosz nyelvtankönyv, mindenféle. Ami közös volt bennük, hogy mind használt könyvek voltak és mind nagy segítséget jelentettek, hogy a barakkban élő gyerekek szórakozhassanak egy kicsit.”

Amikor arról kérdezték, a szabadság szimbólumaként gondolt-e az általa őrzött könyvekre, rövid, de határozott választ adott:

„Nem mondhatnám, hiszen csak egy gyerek voltam, fogalmam sem volt a világról vagy a politikáról. Mivel nagyon fiatal koromban deportáltak, nem tudtam úgy összehasonlítani a szabadságot és a háborút, mint a felnőttek.”

Dita Kraus története 2012-ben ihlette meg a spanyol származású írót, Antonio Iturbe-ét. Hosszú e-mail váltások után jó barátság alakult ki a holokauszttúlélő idős hölgy és a szerző között.

„Prágában találkoztunk személyesen” – emlékezett vissza Dita Kraus. „Azt mondta, írni fog egy történetet rólam, de én sosem hittem neki, aztán egyszer csak küldött nekem egy példányt a frissen megjelent könyvből.”

Az auschwitzi könyvtáros különlegessége, hogy a történelmi regények rajongói mellett a fiatalabb olvasók számára is átélhetővé teszi a koncentrációs táborok rettenetét, miközben bátorságról, reményről és elfogadásról tanít. Ezek az emberi értékek Dita Kraus számára is kiemelten fontosak:

„Csak egy üzenetem lenne minden olvasónak: tanítsátok meg a gyermekeiteket, hogy ne gyűlöljenek” – mondta egy interjúban. „A gyűlölet az oka a háborúknak, a diszkriminációnak és az emberek szenvedéseinek. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy mind ugyanolyanok vagyunk. Mind szeretjük a gyermekeinket, jót akarunk tenni ezzel a világgal, és sikeresek szeretnénk lenni. Olyan sok közös van minden emberben, a származásunk vagy a bőrszínünk nem tehet különbséget közöttünk. A legfontosabb üzenet mindig ugyanaz: kérlek, próbáljátok megtanítani a gyermekeiteknek és majd az ő gyermekeiknek is, hogy az utálatnak nincs értelme.”

Dita Kraus egyébként A Delayed Life (tükörfordításban: Egy késleltetett élet) című memoárjában meséli el, hogyan élte meg a holokauszt történéseit.

Az auschwitzi könyvtáros

Az auschwitzi könyvtáros

Iturbe, Antonio
Alexandra Kiadó (A), 2020.
Dita 14 éves, amikor a prágai Terezín gettóból családjával együtt Auschwitzba hurcolják. Amikor a gyerekbarakk zsidó parancsnoka, Fredy Hirsch megkérdezi, vállalná-e az őrök háta mögött becsempészett nyolc könyv őrzését, a lány igent mond. Így lesz Dita a világ legkisebb könyvtárának könyvtárosa Auschwitzban.