Az 1964-es születésű Milly Johnson az egyik legnépszerűbb brit romantikus szerző, művei rendszeresen szerepelnek a sikerlisták élén, és világszerte több mint egymillió példányban keltek el. Gyermekkora óta imád írni és olvasni, példaképének a legnagyobb klasszikus angol írónőket, Jane Austent és a Brontë nővéreket tekinti. Egyedi humora, szórakoztató stílusa és regényeinek jellegzetes „britsége” teszi a romantikus regények koronázatlan királynőjévé, nem meglepő tehát, hogy 2014-ben elnyerte a romantikus szerzők díját a legjobb szórakoztató regény kategóriájában. 2015-ben a Yorkshire Society művészeti díjával tüntették ki, emellett a brit Vacsoracsata barnsley-i kiadásának győztese. Az írás mellett gyakran szerepel tévéműsorokban is, valamint újságíróként és rádiós műsorvezetőként is tevékenykedik. Boldogan él Barnsley-ban két fiával és állataival: Teddyvel, a kutyával és két elkényeztetett macskával.
Milly nemrég vállalta, hogy megválaszolja a magyar olvasók kérdéseit, amelyeket a Moobius csapata továbbított neki.
A könyveim egyik szereplője sem szigorúan egy személyről mintázott, a jellemvonásaik „hozzávalóit” inkább több olyan ember tulajdonságaiból teszem össze, akikkel találkoztam az életem során, illetve a képzelőerőm is szerepet játszik ebben. A főhősnőben mindig ott vagyok kicsit én is – igaz, általában arról az emberről mintázom, aki lenni szeretnék, mintsem arról, aki tényleg vagyok.
Azért, mert velem is pontosan ez történt a valóságban: egyszer csak rájöttem, hogy teljesen más életet élek, mint amilyet szerettem volna. Boldogtalan voltam a munkámban és a házasságomban is, és változásra volt szükségem. Az „új élet” ötlete nagyon ijesztő tud lenni, és megértem, miért egyezik ki sok nő a nem feltétlenül boldog életével, hiszen az ismert és biztonságos. Találkoztam azonban egy barátnőmmel, aki megfelezte a testsúlyát, elvált a férjétől, munkahelyet váltott, és egyszerűen fantasztikusan nézett ki, kiteljesült. Ő nagyon sok inspirációt adott nekem.
Bátorságra volt szükségem, hogy változtassak, és nagyon sok „Vajon jól döntöttem?” pillanat volt az úton. Most visszatekintve azonban már látom, hogy teljes mértékig ez volt a jó döntés számomra, és lépésről lépésre haladva nem is volt olyan nehéz, mint elképzeltem.
Sok nő keres útmutatást az olyan könyvekben, mint az enyéim, és rengeteg levelet kapok emberektől, akiknek hitet adtam, és sokkal jobb életre találtak a bátorságuk révén, ami nagyon büszkévé tesz.
Ez a közhiedelemmel ellentétben elsősorban a kiadó által kiválasztott művészektől függ, nem tőlem. Ők maguk között varázsolnak egy borítót, ami megfelel a marketingcéloknak, és tetszene az olvasóközönségemnek. Nekem pedig megmutatják az összes tervet, hogy biztosak legyenek abban, hogy egyetértek az ötleteikkel, és azok illenek a történethez. Szóval a borító egy csoportos erőfeszítés, és mindig nagyon felemelő érzés, ha sikerül valami olyannal előrukkolnunk, ami mindannyiunknak tetszik.
Olyan sok kedvenc szerzőm van, hiszen minden műfajú könyvet szeretek olvasni! Ugyanakkor, ha csak egyet kellene választanom, akkor Mo Hayder krimi- és thrillerszerzőt választanám, akit egyszerűen imádok. De Mo az enyémektől teljesen eltérő könyveket ír. Azoknak, akik az én írói stílusomat szeretik, inkább Debbie Johnson, Lucy Diamond, Lucy Dillon, Laura Kemp, Jill Mansell, Katie Fforde és Jane Fallon könyveit ajánlom.
Nagyon nehéz ebben a világban pozitívnak maradni, nemde? Mindannyiunknak muszáj belerakni egy kis extra erőfeszítést. Én úgy gondolom, egy kis varázslatot engedsz a levegőbe minden alkalommal, amikor pozitív maradsz, és elhiszed, hogy a jószerencsét hozó tündérke éppen téged keres, hogy meglátogasson.
Szerintem megfosztani magadat minden élménytől csak azért, mert éppen nincs egy rakás pénzed, vagy diétázol, rosszat tesz a lelkednek. Néhanapján muszáj megjutalmaznod magadat egy kis kényeztetéssel.
Úgy gondolom, hogy amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok, sokkal jobb szembenézni a bajaiddal, mint tudomást sem venni róluk, gondolván, hogy majd megfeledkezel róluk, hiszen úgysem fogsz! Foglalkozz velük, oldd meg őket, AZTÁN megfeledkezhetsz róluk. A „mindig csak egy lépést előre” szemlélet szinte mindenen átsegít. Kidobálni a felesleges szemetet a lakásodból szintén egy hatalmas energiabomba – én ezt minden évben megteszem, és nagyszerű érzés, hogy mennyi helyet szabadítottam már így fel. Aztán mindig szükség van valami olyan programra a naptáradban, amit vársz, amiért dolgozol, vagy ami lelkessé tesz. És a túl sok közösségimédia-aktivitás is rossz a lelkednek, elszívja az összes energiádat.
Olvass inkább egy jó könyvet egy nagy kád, buborékokkal teli vízben!