„Ez a könyv garantáltan kacagásra késztet, és megérinti a szívünket.” – Milly Johnson
Nicola May a romantikus-humoros történetek igazi mestere, tizenhat romantikus vígjáték szerzője. Szívmelengető romantikus regényei rendre az angol sikerlisták elejére kerülnek, az Apró bolt az öböl partján pedig 2019 harmadik legsikeresebb könyvének bizonyult az Amazonnál. Az írónő Ascotban él mentett macskája, Stan társaságában.
Rosa Larkinnak nem igazán jön be a londoni élet: épp kirúgták, és nincs más társa az életben, mint Virsli, az izgága törpetacskó és főbérlője, a nemtörődöm Josh. Nem csoda hát, hogy a huszonöt éves lány azonnal megragadja az alkalmat, amikor derült égből villámcsapásként megörököl egy kis sarki boltot az angol tengerparton. Titokzatos jótevőjének csak egyetlen feltétele van: Rosa nem adhatja el az örökséget.
Rosa így Virsli társaságában a festői szépségű Cockleberry Baybe utazik, hogy mindenféle tapasztalat nélkül felvirágoztassa a lerobbant üzletet. Közben megismerkedik a kicsi tengerparti közösség fura figuráival, és hódolója is akad bőven, legyen szó akár egy szexi vízvezeték-szerelőről, egy minden hájjal megkent újságíróról, avagy egy jóképű rögbijátékosról. De vajon mindenki az ő javát akarja a faluban, vagy akadnak olyanok, akik a kudarcának örülnének? No és ki lehetett a titokzatos jótevője, aki mintha a síron túlról is figyelné őt?
A váratlan események forgatagába került Rosa rengeteget tanul az életről és önmagáról, és talán végre fény derül származása titkára is.
A népszerű brit romantikus írónő, Nicola May humorral és érzelemmel teli regénye ideális olvasmány Milly Johnson és Carole Matthews könyvei, illetve a Doc Martin tévésorozat rajongói számára.
„Ez a könyv olyan szinten függőséget okoz, hogy szó szerint elveszítesz három órát az életedből, és nem fog érdekelni.” – Cara's Book Boudoir
„Ez a remek könyv rejtélyt, romantikát, drámát és vígjátékot kínál. Tele van valósághű karakterekkel, és időnként egészen olyan, mint egy kis szappanopera. Alig várom a folytatást!” – Blonde Write More
– Amúgy a szobám itt a vendéglőben elég hangulatos, és örülök, hogy több éjszakára foglaltam. Pont rálátok az öbölre. Ó, Josh, még csak sötétben láttam, de tényleg nagyon gyönyörű, ahogy a csillogó karácsonyi fények tükröződnek a vízen. Alig várom a reggelt, hogy Virslivel felfedezőútra indulhassunk. De figyelj csak, a lényeg: képzeld, van egy lakás az üzlet felett.
– Azta, Rosa, micsoda bónusz! Ez hihetetlen!
– Hát, majd meglátjuk, hogy milyen állapotban van egyáltalán. Egy kilencvenéves öregemberé volt, aki sokáig élt ott.
– Gondolod, hogy ő hagyta rád?
– Erre nem is akarok gondolni. Most már itt vagyok, és meg kell néznem, hogy mi a helyzet. – Ekkor a tacskó felállt az ágyon, és a nyalogatni kezdte a lány arcát. – Ííí – mondta Rosa, miközben próbálta visszatartani a nevetést. – Virsli üdvözöl.
– Én is őt. – Josh elhallgatott, majd hozzátette: – Rohadt magányos ám nélkületek.
– Hamarosan élvezni fogod a szabadságot… és ahogy te is mondtad, leugorhatsz ide, amikor csak szeretnél. Bár még nem tudom, hogy mekkora a lakás. Majd felhívlak holnap este.
– Oké. Aludj jól, és csak pozitívan, amikor mész holnap. Szerintem jót fog tenni neked… egy új kezdet.
[...]
Rosát ajtókopogtatás riasztotta fel mély álmából.
– Jó reggelt, kedvesem. Csak azért zavarok, hogy megkérdezzem, kérsz-e reggelit. Még húsz percig tudunk kiszolgálni.
– Ó, igen, kérek szépen. – Rosa rádöbbent, hogy a tegnap esti érkezés nagy izgalmában egyáltalán nem vacsorázott, és éhes volt, mint a farkas. – Lejöhet a kutyám is az étkezőbe?
– Hát persze. Megmondom őszintén, alig várom, hogy találkozhassak a kis fickóval. Vár rá odalent néhány disznófül, a ház vendége.
Rosa elmosolyodott. Mindenki rettentő barátságosnak tűnt itt. Szerette volna a lehető legtöbbet kihozni ebből, még mielőtt rájönnek, hogy ő a szeretett Sarki Bolt új tulajdonosa.
Sheila Hannafore haját Rosa leginkább ragyogó fehér, dauerolt hajzuhatagként tudta leírni, ami régimódi stílusban volt kifésülve. Hatvanas évei derekán járhatott, de a korához képest remekül nézett ki. Kellemes arca pirospozsgás volt, és olyan tökéletes fogakkal büszkélkedhetett, amilyet Rosa még sosem látott.
– Sheila, ugye? Bocsánat, a nevekkel kicsit hadilábon állok.
– Így van, én volnék az. A Hajó Fogadó tulajdonosa és menedzsere harminc éve. Ezzel kelek és fekszem, aranyom, bizony ám.
– Egyedül viszi az üzletet, igaz?
– Sajnos igen. Brian, a férjem tavaly halt meg.
– Nagyon sajnálom.
– Ne sajnáld, nyomorult vén gazember volt, és az egyik biztosításából megcsináltattam a fogamat meg egy ráncfelvarrást, ami valamicskét enyhített a fájdalmon.