Salinger 100

Jerome David Salinger 1919. január 1-jén született New Yorkban. Édesapja lengyel zsidó kereskedő-iparos volt, aki szerette volna fiát bevonni a családi üzletbe, emiatt Európába küldte, hogy tanulmányozza a húsfeldolgozást. A külföldi tartózkodás hatása messze elmaradt a várttól: Salinger megundorodott a vágóhidaktól, és elhatározta, hogy mindenképpen más utat keres. Elvégezte a katonai akadémiát, elkezdett számos egyetemi szakot is. 1939-ben a Columbián irodalmat hallgatott Whit Burnettnél. Az ő lapjában, a Story Magazinban jelent meg először Salinger egyik írása.

1942-ben behívták a hadseregbe, részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. A Rozsban a fogó kéziratának néhány fejezete már ekkor készen volt, az összecsapások közötti rövid pihenőket a regény írásának szentelte. A hadseregnél ismerte meg Ernest Hemingwayt is.

Bár a New Yorker már 1941-ben már elfogadta közlésre egyik novelláját, csak a háború után, 1948-ban adta közre a nagy sikert hozó Ilyenkor harap a banánhal című írást.1951-ben jelent meg a Rozsban a fogó című ikonikus regénye. A regényt, mely szinte azonnal kultikus figurává tette Salingert, azóta számos nyelvre lefordították, és 65 millió példányban kelt el.

A Rozsban a fogó után sorra jelentek meg írásai, a Kilenc történet (1953), a Franny és Zooey (1961), a Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás (1963) címmel.
Salinger a népszerűséget rosszul viselte, elrejtőzött a világ elől. 1965 után nem publikált, magánéletének titkait féltve őrizte. 91 éves korában, 2010. január 27-én hunyt el Cornishban.

Örökségének gondozója a fia, Matt Salinger, aki szerint apja sosem hagyta abba az írást, és a tervek szerint mindent kiadnak, amit csak valaha alkotott.