Egy város, ahol mindennap karácsony van – ezt kínálja nekünk Carrie Elks nagy sikerű Winterville-sorozata, az elmúlt évek egyik legnagyobb romantikus regény sikere. Az első, Isten hozott Winterville-ben! című rész nemrég került a magyar könyvesboltok polcaira. A tökéletes karácsonyi „komfortzónakönyvnek” is nevezhető történet megmutatja: ha a megfelelő emberrel éppen nem is a megfelelő életszakaszban találkozunk, ez még nem jelenti azt, hogy a történetnek nem lehet folytatása!
Amikor egy könyörtelen cég megvásárolja Holly Winter apró szülővárosát, a festői szépségű Winterville-t, hogy síparadicsomot építsen a helyére, a fiatal nő úgy dönt, mindent megtesz, hogy megállítsa őket. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy jól ismeri a cég vezérigazgatóját, a jóképű, sima modorú és gusztustalanul sikeres Josh Gerbert, akivel nyolc évvel korábban együtt töltött egy éjszakát. Ha bárki képes a gátlástalan üzletember megállítására, az Holly. Ám az elkeseredett küzdelem mindkettejükben váratlan érzelmeket ébreszt, és a heves viták egy idő után még hevesebb csókokban végződnek. Hollynak esélye nyílik megmentenie szülővárosát – ám hajlandó feláldozni a saját szívét érte?
Most még pont időben vagyunk, hogy belevágjunk az igazi kisvárosi karácsonyi romantikába – azoknak pedig, akiknek még ennél is több kedvcsináló kell, a Moobius hozott egy interjút a szerzővel, Carrie Elksszel!
Mielőtt főállású író lettem, humánerőforrás-szakember voltam, ami igazából sok tekintetben hasonló, hiszen mindkét munkakör az emberek megértéséről szól! De már akkor is szívesen írtam szabadidőmben, amikor még mást dolgoztam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy most már ez a munkám!
A karácsony számomra a családdal és barátokkal töltött időt jelenti. Szeretek ajándékozni, de az együtt töltött percek a legfontosabbak. Van néhány családi hagyományunk: szenteste például mindig moziba megyünk egy karácsonyi filmre. Karácsony napját pedig mimózával – pezsgős-narancsleves reggeli koktél (a szerk.) – és füstölt lazacos bagellel kezdjük. Aztán persze szép sorjában megérkezik a család, és kezdődik a nyüzsgés!
Ami a karácsonyi filmeket illeti, nagyon sokat imádok közülük. A legkedvesebb mégis a Szellemes karácsony – egy régi Bill Murray-film, ami Charles Dickens Karácsonyi éneke alapján készült, és igyekszem minden éven megnézni!
Sajnos Winterville pusztán kitaláció, bár van néhány hely, ahonnan ihletet merítettem hozzá. Még akkor látogattam meg őket, amikor a családommal Amerikában éltünk: elmentünk a Blue Ridge-hegységbe, imádtam a Tennesseeben található Pigeon Forge-ot, és természetesen a mesés Dolly Parton tulajdonában lévő Dollywoodot is. Dolly az egyik bálványom, ezért Candy Wintert (a Winter család nagymamáját) részben róla is mintáztam.
Egyértelműen North a kedvencem. Legidősebb unokatestvérként mindig is a család vezetője volt, de nagyon összetett személyiség és védelmező típus is. Nagy öröm volt, hogy az ötödik könyvben neki is megadhattam a boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak befejezést. Sok olvasó várta már, és remélhetőleg nem okoztam csalódást!
A karaktereim többnyire a képzeletem szüleményei, de néha adok nekik olyan apró jellemzőket, amiket az általam ismert embereknél tapasztalok. Holly például törvényszéki könyvvizsgáló – ez az egyik barátom lányának a foglalkozása, bár ez az egyetlen hasonlóság közöttük. Sajnos a való életben nem ismerek Joshhoz hasonlót, pedig bárcsak ismernék!
Számomra egy jó románc mindig a konfliktusról szól, és arról, hogy a két fél minden ellenérv ellenére vonzódik egymáshoz. Holly és Josh kapcsolata előtt is nagyon sok akadály áll: a múltjuk, a tény, hogy Josh le akarja rombolni a várost, amit Holly nagymamája a semmiből épített, és persze a Winter unokatestvérek ellenségeskedése. És mégis: amikor együtt vannak, szikrázik közöttük a levegő. Persze próbálják idegesíteni egymást, de ez csak fokozza a kedves kis feszültséget!
Talán az, hogy senki családja sem tökéletes. Joshnak és Hollynak is voltak nehéz időszakai a saját családjukkal, és mindketten kemény nevelésben részesültek. A könyv végére mégis azt látjuk, hogy mindezt elfogadják, és együtt lépnek tovább.
Azt hiszem, az igazi üzenet az, hogy nem számít, mit tapasztaltál a múltban, mindig van remény a jövőre nézve.
Nagyon szerencsés vagyok, hiszen nagyszerű családom és baráti társaságom van. Van egy bátyám, aki mindig is Northhoz hasonlóan vigyázott rám (bár ő sosem ütötte meg egyik barátomat sem!), és egész gyerekkorunkban nagyon közel álltunk a hat unokatestvéremhez. Ráadásul sok barátunk is volt, akiket szintén családtagként kezeltünk! Manapság pedig sokszor a gyerekeimmel és az ő párjaikkal töltjük az ünnepeket, ami szintén szívmelengető módja az ünneplésnek.
A Winterville-sorozat mindegyik könyve más-más unokatestvérről szól, akikkel már találkozhattunk az Isten hozott Winterville-ben! is. A második könyvben Everly ad még egy esélyt a volt férjének, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen még mindig házasok. Ezt Gabe története követi, majd Alaska, North és végül a megfoghatatlan Kris, aki a sorozat elején még külföldön él.
Az a legjobb ezekben a könyvekben, hogy mindegyikben meglátogatjuk az összes unokatestvért, és láthatjuk, ahogy szép sorjában megházasodnak, gyereket vállalnak, és boldogok, miközben élvezhetjük az aktuális románcot is!
Hatalmas romantikarajongó vagyok, de szívesen olvasok más műfajban is. Legutóbb Catherine Walsh Snowed In című könyvét, Bonnie Garmus Lessons in Chemistryjét és Tessa Bailey Same Time Next Year című regényét olvastam. Ha pedig a kisvárosi romantikánál maradnának, nagyon ajánlom Kelly Collinst, Melanie Morelandet és Melanie Harlow-t – az összes könyvüket imádom!