„Szeretek paranormális elemeket használni arra, hogy összekössek több történetvonalat, és végül egy történelmi regényt kapjak némi modern thrillerrel és egy szellemtörténettel.”

Az 1944-es születésű brit Barbara Erskine már legelső regényével, az eredeti nyelven 1986-ban megjelent Hay várának asszonya cíművel a sikerszerzők közé emelkedett, hiszen a romantikus történelmi regényből több mint hárommillió példány kelt el világszerte. A történész végzettségű írónő szerkesztőként és szabadúszó kutatóként dolgozott irodalmi áttörése előtt, és műveit a legapróbb részletekig hiteles történelmi háttér és a természetfeletti motívumok összeszövése jellemzi. Barbara Erskine jelenleg egy Colchester közeli ősi uradalmi házban él családjával.

Azt hiszem, mindig is írni akartam. Imádtam a történeteket – amikor kicsi voltam, édesapám olvasott fel nekem történeteket, aztán miután már nem tudtam tovább tettetni, hogy nem tudok olvasni, magam is olvasni kezdtem. Amióta csak emlékszem, legalább annyira akartam történeteket írni is, mint olvasni őket. Néha elgondolkodom, az, hogy egyke gyermekként megalkothattam a saját szenvedélyeimet és még a saját világomat is, közrejátszott-e ebben a folyamatban.

Imádtam a történelmet az iskolában. Az irodalom és a történelem voltak a kedvenc tantárgyaim, aztán az egyetemen is történelmet kezdtem tanulni. Olyan szerencsés voltam, hogy a családom érdekelt volt a családfakutatásban is (ez később fontos szerepet játszott a Szellemfa című könyvem megírásakor). A nagynéném és az apám hosszú időt töltöttek azzal, hogy felkutassák az őseinket, és én ott folytattam, ahol ők abbahagyták. Sok szempontból „rendes történész” lettem, azonban a képzelőerőm mindig közbeszólt, és amikor már nem tudtam tényekre hivatkozni, elkezdtem kitölteni a hiányzó lyukakat. Mindig hatalmas történelmi kutatás előzi meg a könyveimet, és igyekszem annyira pontosan átadni a történelmet, amennyire csak tudom. Egyedül a hiányzó lyukak, amelyeket már nem tudok felkutatható tényekkel kitölteni azok, ahol úgy érzem, improvizálhatok, és előbújik a bennem rejlő regényíró.

Imádom Walest! A táj egyszerűen gyönyörű. Olyan szerencsés vagyok, hogy a közép-walesi Black Mountains hegyvidék szélén élek, így a kutyámmal akár mindennap felsétálhatok ide, ha szeretnék.

Aztán ott van a tenger is. Wales partvidéke hosszú és gyönyörű, homokos strandokkal és sziklás részekkel. Az ország minden egyes pontja tele van mitológiával és legendákkal, sárkányokkal és tylwyth tegekkel – ami a tündérek walesi megfelelője.

A legtöbb könyvem esetén a helyszín jött elsőként. A múlt visszhangjai inspirálnak, aztán igen, a karakterek – és ha történelmi karakterekről van szó, akkor valami, amit mondtak, vagy amihez közük volt, az megragadja a fantáziámat. A történet általában utoljára jön. Kidolgozom a valós történelmet a történet mögött, és miután meggyőződtem, hogy biztos és pontos idővonalam van, kitöltöm a regény hiányzó részeit. Mint tudjátok, lenyűgöznek a szellemek és a természetfeletti, és szeretek paranormális elemeket használni arra, hogy összekössek kettő vagy akár három történetvonalat, hogy végül egy történelmi regényt kapjak némi modern thrillerrel és egy szellemtörténettel. A legjobbat mindegyik világból.

Igen, nagyon élvezem, amikor találkozom az olvasóimmal. Egy író életében elkerülhetetlen az elvonulás, ezért amikor megjelenik egy új könyv, remek lehetőségem adódik, hogy beszéljek róla, és találkozzak emberekkel, ami valljuk be, elég sokkoló tud lenni a saját kis világom után.