A kultikus A Legyek Urából két alkalommal született filmes adaptáció a szerző, William Golding életében: Peter Brook 1963-ban, Harry Hook pedig 1990-ben vitte vászonra az örök klasszikust.Publikálatlan naplóiból és interjúiból sejthetjük, hogyan vélekedett Golding regénye filmváltozatairól – noha egyik film elkészültében sem vett részt közvetlenül, Brook adaptációja egyértelműen nagyobb hatást gyakorolt rá.
A Legyek Ura 1954-ben jelent meg először, majd rövidesen a filmesítési jogokat is megvitatták. Peter Brook rendező először az Oscar-díjas producer, Sam Spiegel figyelmébe ajánlotta a művet, Spiegel azonban arról próbálta meggyőzni Goldingot, hogy sokkal jobb volna a történet, ha nemcsak fiúk, hanem lányok is szerepelnének benne. Golding elutasította a felvetést, mondván, ő az emberi faj allegóriájának szánta a művet – a két nem együttes megjelenítése azonban elkerülhetetlenül olyan másodlagos témákat generálna, mint a szexuális vonzalmak és konfliktusok, vagy épp a serdülőkor problémái.
Noha Spiegel csalódottságában elállt a projekttől, Brook elkészítette a filmet, melynek premierjére Golding és lánya, Judy egyaránt ellátogatott a cannes-i filmfesztiválon. Judy utólag így emlékezett meg erről memoárjában:
„Brook adaptációja bámulatba ejtette és elégedettséggel töltötte el édesapámat. Lenyűgöző volt a regényhez való hűsége.”
Egy naplóbejegyzésében Golding maga is elismerően írt Brook munkásságáról és a vele való kapcsolatáról. A filmes adaptációról bővebben is nyilatkozott, ahol kifejtette, hogy mivel írás közben is forgott egy Legyek Ura-film a fejében, azt nehéz összevetnie egy másik ember „sűrített” verziójával, így pártatlan értékelést sem tud adni az adaptációról – ugyanakkor Peter Brook szándékait, hozzáállását őszintének nevezte.
A filmadaptációról szóló interjúrészlet itt hallgatható meg teljes egészében.
Harry Hook 1990-es filmje ezzel szemben nem nyerte el Golding tetszését. Ahogyan azt szerkesztőjének a Faber & Fabernél, Charles Monteithnek megírta: „Nem láttam, elhatárolom magamat tőle, és a terveim szerint ez is így is marad.” Naplóiban Golding kevés említést tett Hook adaptációjáról, bosszantotta még a filmet övező érdeklődésnek köszönhetően kapott számtalan olvasói levél is, melyeket elmondása szerint el sem olvasott.
Ugyanakkor éppen a Hook-filmmel kapcsolatos elégedetlensége volt az, ami miatt végül igent mondott Nigel Williams színházi adaptációjára. A darabot a mai napig világszerte színpadra állítják, az 1990-es premieren pedig maga Golding is jelen volt, „könnyekkel a szemében”.