Kritikám alul

Van, aki szerelmes a zenébe.

Mint Ókovács Szilveszter.

2001-ben kezdett el kritikákat írni lemezekről, több mint egy tucat (nem tucat!) orgánumban több mint ezer cikke jelent meg 2011-ben, operaházi megbízatásával pauzát nyomott életének e fejezetén, és válogatni kezdte az írásokat: meg sem állt 365-ig.

Minden napra egy CD. Vagy DVD.

Olyan, mint egy zenei tudástár. És mégis friss, érdekes anyag arról, mit érdemes vagy nem érdemes hallgatni.

Sokféle és érzékeny "olvasat", mely kritikakötet-szimfóniává áll össze - napilapos stílusban, szakmaiságtól és iróniától nem mentesen.

Olvashatóan.



"Időnként eszembe jut, ahogy a mozarti feketelovag lesziszegi szolgáját, Leporellót. Fogd be, fafej, mindent elrontasz itt nekem! Csakhogy az énekessel bennem már rég az ugyancsak öntudatos fogyasztó csatázik: amaz elnézne-megértene, emez meg veri a tamtamot, hogy a pénzéért és idejéért jó lemezt, nívós előadást vár.

Hát így, baráti öntűzben születtek tíz éven át zenekritikák - néha rángott a toll, és néha biztosan ráng az arcizom is ezek olvastán.

Körülrajongott művészekről gyakran rosszat, kismesternek tituláltakról néha jót is írtam.

S hogy miért "alul" van az a kritika?

Erről a lapszerkesztőket kell megkérdezni, akik a tükröknek rendre az alsó margójához szerkesztették a soraimat: nekem és hóbortos témámnak azonban manapság ez is nagy megtiszteltetés. Hogy operáról és "szomorúzenéről"!

S hogy egyáltalán!

Az online boltok segítségével bármelyik korongot beazonosíthatja, akár meg is rendelheti az Olvasó.

S ha miközben lefüleli a felvételt, tán olvassa e sorokat is, s ha kellő őszinteséggel vitázza át a kötetet, megtisztul vele - remélhetem-e, hogy jól is szórakozik?" (a Szerző)