Leírás a könyvről
Egy dél-olaszországi tanyán élő házaspár a saját kamasz fia mellett intézeti gyerekeket is nevel. A fiúk művelik a földet, dolgoznak, tanulnak, imádkoznak és ismerkednek a testükkel. Egyikük, Bern első látásra megtetszik a szomszéd villában nyaraló torinói lánynak, Teresának. Pár év elteltével komolyra fordul a kapcsolatuk, Teresa – egyetemi tanulmányait abbahagyva – a tanyára költözik az ott spártai körülmények közt élő társasághoz. A nevelőszülők már nincsenek velük, a fiuk is elment, hat fiatal marad magára az ambícióival és az illúzióival. Próbálnak környezettudatosan élni, önellátó organikus gazdaságot teremteni, természet- és állatvédő akciókkal küzdenek az elveikért. Közben az édenkert árnyékában ki-ki a saját harcát is megvívja.
Húsz év elteltével már mindenki bevégezte küldetését: megnősült, elvált, ölt, világgá ment. Felnőtt.
„Mindig is nagyon vágytam egy hitre, a cselekedeteinket felülről mozgató és irányító erőre. Valamire, ami nincs, és hiányzik. Úgy éreztem, elvesztettünk valamit, ami sosem volt a miénk.” (Paolo Giordano)
Elég komor olvasmány, tele fájdalommal, rossz dolgokkal, hibákkal, csalódással.
Vajon miért reménytelenek a legnagyobb szerelmek?
"Összetartoznak, de fizikailag mégis távol vannak egymástól."
"Micsoda butaság volt ez a versengés köztünk. Mintha kinek-kinek a szívében csak egy hely volna szabad. Mintha Bern szíve nem tekervényes kaptár lett volna, tele rekeszekkel, eggyel-eggyel mindegyikünknek."
"Mert valójában minden a miénk volt. Nem így van, Teresa?
-Így van, Bern.
-Minden a miénk volt. A fák és a kőfalak. Az ég. Miénk voltak a csillagok is, Teresa.
-Így van, Bern."