Ahol angyal se jár

Az "Ahol angyal se jár" E. M. Forster első regénye - 1905-ben jelent meg. Forster olaszországi úti élményei szolgáltatták a helyszínt, a figurák és a helyzetek egy részét.

A kertvárosi angol polgárcsaládok sorából némileg kilógó özvegy Lilia Herritont anyósa és sógora ráveszi, utazzon el Olaszországba a fiatal, de józan és megbízható Caroline Abbott-tal. Ám ő sem tudja megakadályozni, hogy Lilia szerelembe essék. Tetézi a bajt, hogy a szerelemből házasság is lesz, a házasságból pedig gyermek születik. Lilia a szülésbe belehal, és ettől kezdve a Herriton család és Caroline Abbott egymással versengve próbálja megszerezni a gyermeket, hogy "méltó" körülmények között, igazi angolként, de szeretetlenségben neveljék fel. Nekik csak az számít, mit gondolnak róluk a szomszédok.

Philip Herriton a nővérével elindul Olaszországba a gyermekért, ahol egyik félreértés a másikat követi, a szereplők között különös viszonyok alakulnak ki, majd egy tragikus fordulat után minden marad a régiben. Vagy mégsem?



E. M. Forster gazdag életművet hagyott az utókorra. Végigélte csaknem a teljes 20. századot, hat regényt írt, többkötetnyi novellát, útirajzot, librettót és forgatókönyvet. Ismert és sikeres rádiós előadó is volt, de a cambridge-i Trinity College-ban is tartott előadássorozatot; ebből állt össze később "A regény aspektusai" című irodalomelméleti munkája. Cambridge nemcsak szellemi értelemben, hanem a valóságban is az otthona volt, ennek köszönhető művészi, intellektuális és szexuális emancipációja. Egyetemi tanulmányai táplálták vonzódását az ókori görög és római kultúra iránt. Másik fontos élettapasztalata és kötődése India: az 1920-as évek elején Dewas maharadzsájának személyi titkáraként dolgozott, itteni élményei inspirálták útirajzai egy részét és az "Út Indiába" című regényét. Forster írásai több szállal kötődnek a századelő, az Edward-kor regényirodalmához, de szellemi rokonságban állnak a 18. századi elődök, elsősorban Jane Austen és Laurence Sterne műveivel. Később közel került a modernizmushoz, Virginia Woolf és Lytton Strachey köréhez. Regényei és novellái a modern lélekábrázolás mestermunkái, melyekben a társadalmi látszat és valóság, a konvenciók és egyéni vágyak, ambíciók összeütközésének drámája bontakozik ki.