„Szeretem a több idősíkban zajló történeteket, a jól megírt, életszagú szereplőket pedig hamar a szívembe zártam; alig vártam, hogy kiderüljön, mi lesz Sven sorsa a német megszállás alatt lévő Bordeaux-ban 1944-ben, ahogy az is, hogyan birkózik meg gondjaival Bente és Didrik a jelenben. A könyv végén könnyekben törtem ki. Most pedig csak arra vágyok, hogy a Szajna partján üljek egy kis kávézóban egy pohár chardonnay társaságában, és magamba szívjam Franciaország illatát.”