Amit sosem fedünk fel

Azért szeretem a sorozatokat, mert jólesik újra ugyanarra a helyszínre visszatérni, találkozni a már megismert, kedves karakterekkel és látni, a korábbi főszereplők élete hogyan zajlik tovább a maguk története óta. Olyan, mintha hazaérkeznék ilyenkor. Ezúttal is így éreztem, hiszen a helyszín továbbra is Konckemout, a maga pletykás lakóival, a főszereplők pedig Knox rendőrfőnök öccse, Nash, valamint régi barátja, Lina.

Imádtam a könyv humorát, és remek elegyet alkottak benne a szórakoztató, krimi és családregény váltakozó elemei, biztosítva ezzel hol a könnyed, hol az érdekfeszítő, míg máskor az elgondolkodtató, szívet melengető érzéseket.

A cselekmény ott folytatódik, ahol az első rész véget ért, hiszen ezúttal a középpontban a Nash meglövésével kapcsolatos események és emberek állnak. Több szálon történő nyomozás vezet el a tetteshez, megoldva a könyv végére az első részben történt bűntényt. Tele van ez a rész is izgalmakkal, ami nélkülözhetetlen is egy krimi szálat tartalmazó sztori esetében.

Ugyanakkor kapunk érzelmes részeket is, hiszen mindkét főszereplőnk sérült a könyv elején, úgy fizikailag, mint mentálisan. Lina és Nash kemény tapasztalatokon vannak túl, és amikor kiderül, hogy a másik mellett biztonságban érzik magukat, annak ellenére elkezdenek közeledni egymáshoz, hogy eltérnek a céljaik. Nash családot szeretne, míg Lina irtózik attól, hogy közel engedjen magához bárkit is. Vajon győz a vonzalomból lassan vággyá alakuló kötelék, és képesek leküzdeni démonaikat, hogy együtt egy boldogabb jövőt hozzanak létre? Belátják, hogy nem arra van szükségük, amit eredetileg gondoltak?
Választ kapunk minden kérdésre, és az út, amin főszereplőink végigmennek, nagyon izgalmas és érzelemdús.

Megint megjelenik az alkoholizmus, mint családi életre befolyással lévő jelenség, amit a fivérek apja szimbolizál. Úgy tűnik, ezen a fronton is a gyógyulás felé vezet az út, de ahogy Nash is megjegyezte magának, nem mer reménykedni, mert ha megint csak ideiglenes a józan időszak, a visszaesésnél még nagyobb lesz a fájdalom és csalódás benne.

Külön tetszett, hogy felhívja a szerző a figyelmet a női ciklusra a könyvben, és hogy ugyan viccesen teszi mindezt a „cápahét” megjelenítésével a bárban, ugyanakkor nagyon is egyértelművé teszi, hogy sok nő életében mekkora szenvedést okoz ez a természetes folyamat. Mivel számomra is hasonlóan fájdalmasak ezek a napok, így kifejezetten örültem neki, hogy ekkora szerep jut neki egy ilyen felkapott sorozatban.