A fekete tulipán

Alexandre Dumas (1802–1870) a történetmesélés klasszikusa, kétszáz éve ő jelenti a könnyed szórakozást, az önfeledt olvasást, sőt még a franciaságot is. A három testőr cselekményszövése mindmáig felülmúlhatatlan.
A fekete tulipán is egyike Dumas jellegzetes históriáinak: erény és bűn, szerelem és kapzsiság, árulás és igazságtétel – a romantikus regények minden eleme együtt van.
„A haarlemi tulipántársaság díjat tűzött ki a szénfekete nagy tulipán fölfedezésére – nem merjük azt mondani, hogy létrehozására –, ami akkor megoldatlan probléma volt, sőt megoldhatatlan problémának is látszott. Mondogatták is, hogy a díj alapítói akár kétmillióra is szabhatták volna a díjat, úgyis kivihetetlen. De azért a tulipánkertészeket mégiscsak lázas izgalom fogta el, nem tudtak többé másra gondolni.”
A XVII. századi Hollandiában játszódó történet véres mészárlással kezdődik: a franciapárti Witt testvéreket Orániai Vilmos hívei – hazaárulás vádjával – felkoncolják. A tulipánkertész Cornelius van Baerle egy titkos levelet őriz, s emiatt életfogytiglani fogházra ítélik, még a börtönbe is becsempészi dédelgetett tulipánhagymáját, nem is sejtve, hogy a zord falak egy másik ritka virágszálat is rejtenek: az ördögien kegyetlen porkoláb szépséges leányát, Rosát.