De jó volt megint egy kiemelkedőbb Paul Auster-kötetet olvasni. Minden megvan benne, amit imádok az íróban, és már az elején éreztem azt a bizonyos vibrálást, ami az igazán jó könyvek jellemzője.
A történet főszereplője az egyetemista Adam Walker, akinek az élete egy furcsa véletlen során összefonódik egy titokzatos francia párral, és innentől kezdve egészen szürreális fordulatokat vesznek az események. Gyilkosság, perverzitás, összeesküvés-elméletek és a nagybetűs Gonosz állandó fenyegetése színesítik a cselekményt, aminek nagyszerű hátteréül szolgál a hatvanas évek Amerikája (amíg át nem váltunk a kétezres évekre).
Fantasztikusan összetett és posztmodern regény, ami a valóság és fikció kérdése mellett az írói lét és a szubjektív igazság és emlékezet kérdéseivel is foglalkozik.
Igazi narratológiai bravúr a sokféle elbeszélői móddal (E/1, E/2, E/3, kézirat- és naplórészletek), amik annyira különbözőek, mégsem lóg ki egy sem a nagy és tökéletes egészből. Senki nem az, akinek hisszük, és még a helyszínben sem lehetünk biztosak. Mindemellett arról is érdekes kérdéseket vet fel, hogy mennyire befolyásolja egy ember megítélését az, amit hallunk róla (akár elhisszük, akár nem), milyen hatással lehet a feltételezett igazság valaki életére.
Tipikusan olyan könyv, amiről nem tudok normálisan beszélni, csak az emberekkezébe nyomnám azzal a felkiáltással, hogy „Ezt el KELL olvasnod!”