A regény külső megjelenése figyelemfelhívó, mégis harmonikus, nagyon szépek a belső grafikák is, jó a regény tagolása és meglehetősen szellős is. Valahogy formailag nagyobbnak is tűnik a regény, mint oldalszámra.
A történet főhőse, Kim Dzsivon írónő hét éve él a gyász fogságában. Édesanyja halála óta az élete megrekedt, a bűntudat pedig minden napját beárnyékolja. Egy esős délutánon azonban a sors egy különleges helyre sodorja, egy titokzatos könyvesboltba, ahol az élete momentumai egy-egy kötet formájában pihennek a polcokon. Itt kapja meg a lehetőséget a bolt rejtélyes tulajdonosától, hogy három alkalommal visszatérjen a múltba és megváltoztassa az élete sorsfordító pillanatait. Az alku azonban súlyos: minden egyes percért, amit a múltban tölt, a hátralévő életidejének egy részével kell fizetnie. Nekem maga a gyász és annak megélése volt különösen húsbavágó, hiszen én magam is átéltem anyám elvesztését, Talán is érintett meg jobban a kötet mint általában a távol-keleti történetek, bár kétségtelenül az is fontos volt, hogy egy őszinte, fájdalmasan szép történetről van szó.

Az Az emlékek könyvesboltja számomra igazi meglepetés volt, hiszen a Moobius csomag részeként került hozzám. Bár már a megjelenésekor felfigyeltem rá, és a cím, illetve az alapkoncepció is felkeltette az érdeklődésemet, mégis azt éreztem, hogy nem egy könnyed, délutáni olvasmány lesz. Végül azonban a várakozásaimat is felülmúlta.
A történet egy írónő életét követi, aki édesanyja halála után képtelen továbblépni. Elveszettnek érzi magát, és nem találja a helyét a világban. Egy esős napon azonban egy különös könyvesboltba téved, amely gyökeresen megváltoztatja az életét, lehetőséget kap arra, hogy visszatérjen a múltba, és újraéljen bizonyos pillanatokat. A történet egyik központi kérdése, hogy vajon érdemes-e belenyúlni a múltba, vagy inkább el kell fogadnunk azt úgy, ahogy történt.
Bevallom, a könyv eleje számomra kissé nehézkesen indult. Nem igazán kötött le, inkább csak sodródtam a történettel, és hiányzott az a bizonyos kapcsolódás. Az első időutazás azonban fordulópontot jelentett, innentől kezdve teljesen beszippantott a történet, és alig tudtam letenni.
A regény legnagyobb erőssége az érzelmi mélysége. A gyász feldolgozását rendkívül érzékenyen és hitelesen mutatja be, miközben olyan gondolatokat ültet el az olvasóban, amelyek saját életére is könnyen vonatkoztathatók. Többször is azon kaptam magam, hogy könnyes szemmel olvasok. ez a történet nem szórakoztat, hanem mélyen megérint.
Az elején talán lassúnak tűnhet, a történet egészét nézve ez a tempó indokolt, és végül szépen összeáll minden.
A könyv végére számomra világossá vált, hogy ez a történet sokkal inkább szól az elfogadásról, mint az időutazásról. Arra emlékeztet, hogy a múlt megváltoztatása helyett gyakran a jelenhez való viszonyunkon kellene alakítanunk. Csendesen, szinte észrevétlenül kúszik az ember bőre alá, és még sokáig velünk marad.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabb tempójú, elgondolkodtató történeteket, és nem riadnak vissza a mélyebb érzelmi témáktól sem. Ha az időutazás motívumában nemcsak a kalandot, hanem a lelki tartalmat is keresed, ez a könyv jó választás lehet.