Mostanában megtalálnak a távol keleti történetek, pedig alapvetően egészen másféle olvasmányokhoz szoktam. Ez a könyv is, mint a koreai történetek általában nagyon sajátos atmoszférát áraszt, bár ezt talán másképpen mint az általam korábban olvasottak. Most egy lassú szépen megírt elmélkedős történetet kaptam. A szöveg nagyon egységes, mondhatni minden mondat a helyén van. Ugyanakkor a cselekmény maga nem kifejezetten pörgős, ebben a történetben inkább a gondolatoké a főszerep. Persze vannak kidolgozott karakterek és egy kedves és szerethető sztori, de távol áll a drámai konfliktusoktól, vagy a társadalmi problémák boncolgatásától. A történet főszereplője, Jongdzsu, a modern nagyvárosi élet tipikus kiégett figurája. Látszólag mindene megvan, karrier, társadalmi elismerés, biztos élet. Belül azonban ürességet érez, ezért radikális döntést hoz, hátat fordít korábbi életének, és megnyit egy kis könyvesboltot Szöul egyik csendes negyedében. Innen indul a regény, de valójában nem a bolt működtetéséről szól, hanem az újrakezdésről, az önismeretről, és arról, hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz.
A könyvmolyoknak igazi csemege ez a regény, hiszen rólunk szól: az olvasásról, a könyvek szeretetéről, és arról az érzésről hogy milyen jó egy könyvesboltba üldögélni, és menedéket találni a könyvekben.

A regény külső megjelenése figyelemfelhívó, mégis harmonikus, nagyon szépek a belső grafikák is, jó a regény tagolása és meglehetősen szellős is. Valahogy formailag nagyobbnak is tűnik a regény, mint oldalszámra.
A történet főhőse, Kim Dzsivon írónő hét éve él a gyász fogságában. Édesanyja halála óta az élete megrekedt, a bűntudat pedig minden napját beárnyékolja. Egy esős délutánon azonban a sors egy különleges helyre sodorja, egy titokzatos könyvesboltba, ahol az élete momentumai egy-egy kötet formájában pihennek a polcokon. Itt kapja meg a lehetőséget a bolt rejtélyes tulajdonosától, hogy három alkalommal visszatérjen a múltba és megváltoztassa az élete sorsfordító pillanatait. Az alku azonban súlyos: minden egyes percért, amit a múltban tölt, a hátralévő életidejének egy részével kell fizetnie. Nekem maga a gyász és annak megélése volt különösen húsbavágó, hiszen én magam is átéltem anyám elvesztését, Talán is érintett meg jobban a kötet mint általában a távol-keleti történetek, bár kétségtelenül az is fontos volt, hogy egy őszinte, fájdalmasan szép történetről van szó.