A párizsi táncosnő egy érzelmekre építő, történelmi-romantikus regény, amely a náci megszállás alatti Párizsban játszódik. Nálam teljesen vegyes az, hogy éppen szeretem-e a II. világháborús történeteket, mert elég komoly lelki erő kell a legtöbbjükhöz. Ehhez a történethez most épp akadt, bár talán nem is volt annyira megterhelő.
A történet középpontjában Helena Fotticelli áll, egy olasz származású táncosnő, aki a Folies Bergère világában próbál túlélni, miközben fokozatosan egy menekült zsidó család sorsának részévé válik. A szomszédjába él Annette és Marek a két kicsi gyermekükkel, és ők öten egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A könyv egyik legerősebb oldala a hangulatteremtés. Darmon érzékletesen rajzolja meg a háborús Párizst, a mulatók csillogása mögött ott lappang a félelem, az üldöztetés és az erkölcsi bizonytalanság. Helena karaktere különösen jól működik, mert nem klasszikus hősnő, egyszerre álmodozó, sebezhető és fokozatosan bátor emberré váló szereplő. A regény egyik fő kérdése, hogy meddig hajlandó elmenni valaki mások megmentéséért.
Stílusában a könyv az olvasmányos történelmi regények hagyományát követi, gördülékeny szövegű, filmszerű jelenetekkel dolgozik, és erősen épít az érzelmi hatásokra. Nekem néhol túl melodramatikusnak tűnt, A regény ritmusa is váltakozó, néhány rész túl lassú szerintem.
Összességében ez egy érzelmes, sodró lendületű történelmi regény a szeretetről, önfeláldozásról és emberségről a háború legsötétebb éveiben.