Főszereplőnk Daniel, egy fiatal fiú, aki az édesapjával él együtt, és egy könyvesboltot működtetnek. Az édesapja egy alkalommal elviszi őt az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol megkéri, hogy válasszon magának egy könyvet. Daniel nem is sejti, hogy ezzel a választással mennyi eseményt indít el. A könyv, amelyet kiválaszt, Julian Carax műve, A szél árnyéka lesz. Egy hihetetlenül értékes és különleges történetet tartalmazó regény, ráadásul Daniel az utolsó példányt kaparintja meg.
A könyvhöz hamar ragaszkodni kezd, és bár sokan szeretnék megszerezni tőle, senkinek sem hajlandó odaadni. Elhatározza, hogy kiderít mindent a könyvről és a szerzőről, mert nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy a többi példány rejtélyesen elégett. Minél jobban beleássa magát a nyomozásba, annál inkább rájön, hogy különleges történettel áll szemben, és ahogy egyre többet megtud, úgy lesz ő maga is veszélyben.
Rengeteg szerethető karakter jelenik meg a regényben, személyes kedvenceim Daniel édesapja és Fermín voltak. Zafón zseniálisan ír, a történet magával ragad és végig sodorja az olvasót.
Aki egy igazán különleges és izgalmas regényt keres, amelyben a szerző stílusa és írásmódja lenyűgöző, annak ezt a könyvet semmiképpen sem szabad kihagynia.

Ez nem egy szimpla novelláskötet. Ez egy szövevényes labirintus, ahol minden ajtó mögött más-más világ vár. Egyes történetek halk, hideg borzongással kúsznak a bőröd alá, mások egyenesen fejbe csapnak – de egyvalami közös bennük: nem eresztenek.
Stephen King ebben a kötetben elenged minden korlátot. Olyan témákhoz nyúl, amelyekről nem szívesen beszélünk, mégis foglalkoztatnak. Néha groteszk, néha szívszorító, máskor fanyar humorral fricskáz meg minket. És mindegyik írás mögött ott lapul valami nyugtalanító ismerősség – mintha már hallottuk volna ezeket az árnyakat suttogni álmunkban…
Ha szereted a rövid, ütős történeteket, ha érdekel, mire képes egy író, aki a hétköznapok mögött is látja a rémületet – akkor ez a kötet neked való.