A Karácsonyi kovász nagyon kellemes meglepetés volt számomra ebben a szezonban. Nora és Henrik története egyszerre bájos, emberi és esendő — mindketten sérült múltat cipelnek, és pont ettől lesz különösen szép az, ahogy lassan, cívódósan, mégis őszintén közelednek egymáshoz.
Nagyon szerettem a múltbeli szálat Tuulával, ami finoman, mégis erősen kapcsolódik a jelen eseményeihez, és olyan plusz réteget ad a történetnek, amit kevesen írnak meg ilyen jól. A svéd karácsonyi hangulat, a pékség melege, a sütögetős jelenetek és a fahéjas illatok teljesen beszippantottak.
Ez egy igazán meghitt, téli olvasmány, ami nemcsak kívül, hanem belül is melenget. Tökéletes választás arra az időszakra, amikor egy kicsit több kedvességre vágyunk a világban.

Sok Auschwitzról szóló könyvet olvastam már, de ez egészen máshogy mutatja be az eseményeket. Thomas Geve rajzai és emlékei nemcsak dokumentumok, hanem egy gyermek szemszögéből megmutatott igazságok, amelyek megrendítenek, mégis szerintem fontos, hogy lássuk őket.