Charlotte McConaghy számomra ezzel a regényével felülmúlta minden korábbi könyvét.
A történet egy elszigetelt szigeten játszódik, ahol a klímaváltozás miatt már csak Dominic és három gyermeke várja az utolsó hajót. Egy vihar után azonban egy félholt nő sodródik a partra, és érkezésével nemcsak a család életét, hanem a múlt titkait is felkavarja.
Ez egy lassan építkező regény, de minden oldala tele van érzelmekkel. A család, az összetartozás, az önfeláldozás és a természet iránti szeretet végig átszövi a történetet.
Külön öröm volt olvasni a növényekről, az állatokról és erről a különleges ökoszisztémáról. Ritkán érzem ennyire, hogy egy regény mögött ekkora kutatómunka áll. Érdemes egyébként az írónő Instagram-oldalát is megnézni, ahol csodálatos fotókat osztott meg a kutatóútjáról és a könyvet inspiráló természeti világról.
Amikor befejeztem, csak azt éreztem, hogy még maradnék ezen a szigeten. Számomra ez nemcsak egy ötcsillagos könyv volt, hanem az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmánya. ❤️🌊

Vannak történetek, amelyek nemcsak a képzeletünket ragadják meg, hanem a lelkünkben is nyomot hagynak. Daria Lavelle Utóíz című regénye pontosan ilyen. Egy különleges világba invitál, ahol az emlékek nem fényképekben vagy álmokban élnek tovább, hanem ízekben. A főszereplő rendkívüli képessége egyszerre áldás és teher: a kedvenc ételeken keresztül képes kapcsolatot teremteni az élők és az elhunytak között, ám minden találkozásnak súlyos következményei lehetnek...
Az Utóíz egyszerre szól veszteségről, szeretetről, megbocsátásról és arról, milyen messzire vagyunk hajlandók elmenni azokért, akiket nem tudunk elengedni. A mágikus realizmus, a gasztronómia és a romantika különleges elegye magával ragadó olvasmány, ami jóval az olvasást követően is a fejünkben marad 🙂
Ajánlom mindenkinek, akik elgondolkodtató, megható és különleges könyvre vágynak.
Tőlem 4,5 ⭐️-ot kapott