„Gyakran eltűnődtem, vajon engem milyen papírra írnának, ha szó lennék. Bizonyára túl hosszú lenne. És valószínűleg a színe is más lenne, mint a többinek. Egy papírfecni, mely nem igazán illik a többi közé.”
Nem is olyan régen (kb. húsz éve) egy kolléganőm férje dolgozott az egyik kéziszótár új kiadásán, és sokszor beszélgettünk hasonló módon a szavakról, azok jelentéséről, hogyan lehetne egyszerűen meghatározni… sőt, még aprócska cetlik is voltak Ibinél. Amikor elolvastam a fülszöveget, rögtön ezek az emlékképek elevenedtek fel, és bár a könyvben leírt folyamat jóval régebbi, mégis hasonló. Lehetetlen vállalkozás, hogy ne legyenek elveszett, kimaradt szavak a több évtizedet felölelő munka során, még akkor sem, ha ilyen rendszerezve, átgondoltan, szabályokhoz kötve csinálják, ahogy Sir James Murray csapata tette.
Kifejezetten szeretem a történelmi fikciókat, itt Esme, a főszereplő kitalált alak, mégis nagyon szépen mossa össze Pip Williams a valóságot a képzelettel. Kifejezetten tetszett a gondolat, hogy egy szótár összeállításának munkafolyamatát láttatja, a sokszor láthatatlan munkáskezeket, a szótár mögötti dolgozó, érző embereket, és a társadalmat, ami számtalan akadályt gördített eléjük. Vártam, mikor villan fel egy-egy újabb cédula a hozzá illő magyarázattal, tetszett a szerkezete. A nyelvezet lehetett volna kifinomultabb, ha már szótárról beszélünk, de kompenzálta az a hangulat, amibe olvasás közben kerültem.Mert igen, szerettem benne lenni, és már akkor létrehoztam gondolatban az én kis élményszótáram a könyvvel kapcsolatban. Íme, ami megmaradt:
ESME (tulajdonnév)
Egy képzeletbeli mégis valósnak tűnő lány, nő. Egy kíváncsi, makacs, csendes forradalmár, aki nem hagyja, hogy a világ elfelejtse azokat a szavakat, amelyek valamiért nem lehetnek részei a Nagy Oxfordi Szótárnak.
SZÓ (főnév)
Nem pusztán hangalak és jelentés, hanem örökség, hatalom, láthatatlanná tett vagy épp felcsillanó sors. A regény felébreszt, és megtanít újra tisztelni minden szót, még azokat is, amiket megvetünk, értéktelennek tartunk.
SZÓTÁR (főnév)
Szavak semlegesnek egyáltalán nem mondható gyűjteménye. Válogatás, szerkesztés, döntés és ezáltal kizárás is.
ELVESZLIK (ige)
Amikor rájövünk, hogy a nyelv, amit használunk, nem tud megnevezni mindent, amit érzünk vagy átélünk. Olvasás közben többször kerestem én is a megfelelő szót, többször elvesztem Esme árnyékában, a szótár szabályos betűrendjében a súlyos szócikkek között, a kimondatlan női történetek sűrűjében.
VESZTESÉG (főnév)
A veszteség nemcsak egy szeretett személy elvesztése miatti érzelmet jelöl, hanem egyfajta nyelvi élmény is lehet.
PAPÍRFECNI (főnév)
Apró, könnyen ellibbenő, mégis fontos tárgy. Esme életében a legjelentéktelenebbnek tűnő fecnik őrizték meg a legfontosabb szavakat.
ALÁZAT (főnév)
Nem megalázkodás, hanem nyitottság a tanulásra, a másik elfogadására. Esme ilyen módon hallgatja meg a különböző társadalmi rétegek tagjait, tanul tőlük, és ez által tárul ki előtte a világ.
KÖTELÉK (főnév)
Láthatatlan szál, amely embereket köt össze időn, távolságon, társadalmi helyzeten átívelve. Esme és Lizzie kapcsolata ilyen: nem vér szerinti, hanem szívből jövő, a lelki síkon kapcsolódó, elszakíthatatlan.
SZÖVETSÉG (főnév)
Közös cél érdekében köttetett kapcsolat, gyakran néma egyetértés alapján. A női szereplők között ilyen szövetségek alakulnak, amikor a társadalmi szabályok miatt nem számíthatnak támogatásra a környezettől. Esme és a szótár „gyűjtögetői” is szövetségesek, hisz a cél eléréséhez szükség van egymásra.
KESERÉDES (melléknév)
Érzés, amikor valami egyszerre fájó és vigasztaló. Pip Williams regénye nekem ilyen volt: nem ad mindenre választ, de közben valami nagyon emberit suttog a sorok között.