Az eleje nálam egy kicsit döcögősen indult, nehezen szoktam meg az író stílusát, illetve néha azt sem tudtam mi van, na de aztán... ahogy szép lassan egyre jobban megismertem Kosztya karakterét, és ahogy végre elkezdődtek az igazi szellemsztorik, egyszerűen beleszerettem a történetbe.
Érdemes kivárni vele, ha az eleje neked is furcsa lenne, mert ezután nagyon érdekes és szerethető történet lesz.
Nagyon egyedinek tartom az elképzelést, miszerint Kosztya ételek ízeiben érzi a holtakat, s amint ezeket az ételeket elkészíti, a holtak megjelennek számára. A probléma csak az, hogy nem tud főzni. Itt indul az igazi utazás, hogyan lesz belőle séf, és ad értelmet az életének a szellemekkel való találkozás.
+++++

Az Elfeledett kert volt az első regényem Kate Mortontól, és nagyon megszerettem az írónő stílusát. Már a kötet külalakja is nagyon tetszik, elegáns, igényes kiadás, amely tökéletesen illeszkedik a szerző többi magyarul megjelent könyvéhez. A történet azonban még a borítónál is nagyobb hatással volt rám.
Kate Morton csodálatosan fogalmaz, mondatai könnyedén megteremtik azt a különleges, kissé melankolikus, titkokkal átszőtt hangulatot, amely végigkíséri a regényt. A történet több idősíkon bontakozik ki, középpontjában egy évtizedeken át őrzött családi rejtély áll. A múlt és a jelen szálai fokozatosan kapcsolódnak össze, miközben egyre több részlet derül ki egy elhagyott kislány eredetéről és egy titokzatos kert múltjáról.
Különösen tetszett, ahogyan a szerző a családtörténetet, a titkokat és a történelmi hátteret egyetlen lebilincselő történetté szőtte össze. A cselekmény nem a fordulatok gyors egymásutánjára épül, hanem lassan, aprólékosan mutatja meg a szereplők sorsát, így az olvasó valóban részese lesz a nyomozásnak. Az Elfeledett kert egyszerre megható családregény, titokzatos történet és hangulatos utazás a múltba. Kíváncsian várom a találkozást a szerző többi regényével is.