A Tea a szellemeknek egy különleges történet, amelynek témái sokkal mélyebbek és összetettebbek annál, mint amit elsőre egy ikerpáros történetétől várnánk.
Ebben a könyvben életre kelő teáskannákkal találkozunk, teákkal, amelyeknek igazán különös hatásuk van. Chris Vuklisevic kezdetben meghitt, meleg, kissé mágikus teaszalon-hangulatot teremt, hogy aztán ennél jóval komolyabb témákat járjon körül.
Felícia és Agónia ikertestvérek. Az egyikük szellemsegítő, aki mesterien használja a sokféle hatással bíró teákat. A másik boszorkány – abból a fajtából, akiktől a gyerekek félnek: amikor beszél, pillangók repülnek ki a szájából, amelyek azonnal megölnek mindent, amihez hozzáérnek. Születésük óta az az anyjuk egyiküket szerette, a másiktól legszívesebben megszabadult volna.
A regény időkezelése nem mindennapi: egy narrátor mesél el egy történetet, amelyet neki meséltek el, hol pedig a karakterek szemszögéből ismerjük meg a történteket. Ennek az összetett szerkezetnek ellenére az olvasó soha nem téved el. Sem az idősíkokban, sem a történetben felépítésben.
A regény kezdetén Felícia és Agónia harminc éve nem beszéltek egymással. Anyjuk halála kényszeríti őket arra, hogy újra felvegyék a kapcsolatot.
Egyes fejezetek lendületesek, mások mélyen introspektívek. A kettő keveréke meglepő és hatásos.
A történet felépítése alaposan átgondolt és nagyon jól mértékben csepegtette az infórmációkat.
A könyv elsősorban az anyaságról, az anya-lánya és a testvéri kapcsolatról szól, de mindenekelőtt azokról a generációkon át öröklődő traumákról, amelyek egy család tagjait összekötik.
Ezen kapcsolatokat és azok változásait, valamint a karakterek jellemfejlődését hűen ábrázolja, ami számomra hatalmas plusz volt.
Amikor elkezdtem olvasni a történetet nem számítottam arra, hogy mit is kapok tőle a végére, de tetszett és az írásmód megnyert magának és nagyon jól átadta a hangulatot.
A borító lenyűgöző: különös, gótikus és jól mutatja a belsőt. Gyönyörű keret egy szokatlan, mély és komoly témákat bemutató történethez.
Nagyon különleges olvasási élményt nyújt, én csak ajánlani tudom.

Felícia és Agónia hiába is iker testvérek mégis rendkívül mások a pásztor lányok. Felícia volt az első szülött a szépség akit az anyjuk nagyon szeretett és elhalmozta mindenféle szép játékkal, ajándékokkal. Szép volt és az anyjuk is az volt hiszen imádod mint ami szép. Agónia viszont semmit nem jelentett az anyjánk. Nem volt se szép se aranyos, egy démon volt, akit az anyja megsem akarta szülni.
Agónia ha megszólalt lepkék rebbentek ki a száján és olyan piszkos volt mindig, hogy csak a hideg földön volt számára hely.
Agónia egy este úgy döntött, hogy a fák közé a sötétségbe menekül és soha többé nemtér haza. Felícia akkor látta a hugát utóljára és ez után tudott csak megkönnyebülni, hogy a kishúga véglek eltünt az életéből.
Hosszú évek teltek el és Felícia volt a tanúja annak, hogy az édes anyja elveszíti a ragyogását, a szépségét és a festészet iránti szeretetét. Meg változott ahogyan több mint ötven szellemmel osztotta meg a testét és az elmélyét. Már évek óta nem volt önmaga és hiába is reménykedett benne Felícia, hogy az anyja vissza térhet talán csak egy percig is, ez sosem történt meg. Főleg miután valaki vagy valami megölte.
Felícia nem tudta, hogy Agónia életben van- e még hiszen harminc év alatt semmit sem hallott a húgáról, de egy próbát megér neki, hogy jelezen neki, hogy az anyjuk már nincs többé.
Agónia megkapta a hírt és útnak indult, hogy találkozzon harminc év útán a nővérével és közben kinyomozza, hogy mi is történt az anyjával.