Egy nagyon lassan építkező, hangulatos olvasmány, amiben nemcsak a családi kapcsolatok kapnak szerepet, hanem a szellemvilág, a teázás kultusza, és ezeknek az ötvözete. A középpontban egy ikerpár áll, akik kiemelkednek a társaik közül, hiszen különlegesek, és valahol félelmetesek is, hogy ennyire elütnek a társaiktól. Nekem legfőképp az a párhuzam tetszett, amit Chris Vuklisevic állított fel Agónia és Felícia által.
A múlt és a jelen pillanatai váltakoznak olvasás közben, és mesélik el a lányok történetét. A tealógia, és a szellemek is nagy hatással vannak rájuk, hiszen végig körüllengi az életüket, és ha menekülni akarnának előlük sem tudnának. A cselekmény és ezáltal a történet is lassan, a maga sajátos, aprólékos tempójában bontakozik ki, és mutatja meg az erejét. A középpontban az ikerpár mellett a család, és a családi dráma kap nagyobb teret, ennek a kapocsnak járunk végig a nyomában, amíg a Tea a szellemeknek c. kötetet olvassuk.

Szellemek, tea és boszorkányok. Ez nagyon az én világom. Viszont alaposan meghökkentett a kötet. Teljesen másról szól, mint amit vártam. Na nem volt rossz, csak meglehetősen szokatlan, ráadásul nem is kicsit. A hangulata baljóslatú, sötét, nem túl vidám. Az írásmód izgalmas és iszonyatosan érzékletes. Nagyon jó a világ, amit megálmodott az író. Viszont kevés a magyarázat, és a világ működésének felépítése is. Néha elveszettnek éreztem magam. A szereplők izgalmasak, de nem tudtam megkedvelni őket, mert nem sok pozitív dolog volt velük kapcsolatban, eléggé tragikus személyiségek. Így rettentő nehezen szerethetők meg.
Gyűlölet és szeretet, ragaszkodás és állandó taszítás, fájdalom, harc és szeretet.
Nem az a kérdés, hogy hőseink megismerik-e az anyjukat, a családjuk múltját, hanem az, hogy sikerül-e megbékélniük önmagukkal és egymással is