Lehet olyat csinálni, hogy értékelem, de mégsem értékelem a művet? Sajnos bennem nincs meg ehhez az irodalmi alapműhöz fűzött a kellő érettségem? Elszántságom? Szeretetem? Valóban örök klasszikus, amit tudom, hogy sokan szeretnek, ám én soha nem rajongtam igazán ezért a stílusért, nyelvezetért. Emlékeim szerint egyszer már olvastam valamikor, akkor sem nyerte el tetszésemet teljesen, nagyon nehezen rázódtam bele – reménykedtem, hogy mára már elég érett lettem hozzá, de nem, nem való nekem –, szóval én inkább maradok a dráma feldolgozásai mellett. A musicalt például különösen szerettem, aminek leginkább a testvéreim és osztálytársaim (bocsi, lányok!) lehettek a tanúi, mert imádtam énekelni a dalokat.
Mindenesetre, az Alexandra Kiadós kiadvány egyenesen szemet gyönyörködtető látványt nyújt!

Az örök klasszikus szerelmi történet, ami sohasem megy ki a divatból.
Két fiatal, akik szerelembe esnek egymással, de a családjaik konfliktusa miatt ez a szerelem örökké beteljesületlennek látszik, majd tragédiába torkol.
Jómagam úgy gondolom, hogy ez a történet a mostanában híressé vált 'ellenségekből szerelmesek' toposz egyik gyökere.
Annak idején, amikor az iskolában tananyag volt, alig vártam, hogy belevessük magunkat, hisz a tiltott szerelem mindig is érdekes téma marad.
Az Alexandra kiadó ráadásul most megörvendeztet bennünket egy új 'Alexandra Klasszikusok' kiadással, ami még inkább dob az olvasási élményen.
Jó néha elmerülni a régi történetekben. <3