„Hűűű…” Igen, ez volt az összhozzászólásom, miután az utolsó sorokat is kivégeztem. Rég volt már, hogy Leiner Laura könyveit olvastam, így elfeledkeztem róla, milyen megfogó a humora.
A szereplők. Nos, először is, szerintem nem lehet nem észrevenni, hogy a szereplők többsége a Szent Johanna Gimi csodabogarainak az átalakított verziója. Zsófi kisugárzása megegyezik a Reniével, Napsinak ugyanúgy nincs ki a négy kereke, mint Virágnak, Boldi szakasztott olyan, mint a rockerek (hogy is hívják őket; Andris és…?), bár Zsolti érdekes szóhasználatából is örökölt, Kolosban megvan az a megszállottságféle, mint Dave-ben, Szasza meg szimplán azért olyan, mint Cortez, mert vele jön össze Zsófi. Így viszont Abdul és Hipó kimaradt, akiket nem tudtam egy SZJG-shez sem kapcsolni. Taps, taps… Ettől függetlenül mindegyikük megérdemel egy-két megjegyzést:
1. Zsófi: Renivel ellentétben benne alig találtam kifogásolható tulajdonságokat. Na nem azért, mert olyan tökéletes, korántsem, inkább csak azért, mert megláttam benne a nagybetűs Kamaszt. Egy tizenhét éves csaj, aki sokat röhög, szórakozik, nem szűzies, nem is k-kategóriás, nem bombanő, de nem is csúnya, szeret bulizni, makacs, van benne önzés és önfeláldozás is egyben, ismeri a barátait és elfogadja őket, hazudik, gúnyolódik, kiakad, hisztizik és soookat beszél. A legtöbb kamasz bizony átmegy efféle dolgokon, ahogy Zsófi is, így a jelleme szinte száz százalékosan realisztikus – szerintem. Persze kicsit túlzok, hisz kötve hiszem, hogy létezik olyan egyén, mint ő – most komolyan, ennyi elszántságot nem kívánok senkinek, brutál a csaj –, mert amiket művelt itt… OMG.
2. Napsi (Napsugár): Micsoda név, teljesen illik rá! Egyébként véleményem szerint már maga az sokat elárul róla, hogy Virághoz hasonlítottam. Igaz, Napsit jóval több agysejttel áldotta meg Laura – ezer köszi érte –, hát de hogy ő is miket csinált…! (Például az olasz – na, azon kiégtem, komolyan.)
3. Szasza: váratlan dolgokat hozott magával.
4. Kolos: I LOVE YOU! Olyan jópofa alak, ráadásul az utolsó sorok is róla szóltak, egyemmeg. :3
5. Hipó: Szaszát simán lekörözve ő lett az egyik kedvencem! Talán még Kolossal is versenybe szállhatna a drága. :3
6. Abdul: Hááát… Semleges szereplő, egyszer bírtam, egyszer nem.
7. Boldi: Hogy téged mennyire utáltalak eleinte, pedig óriási egy figura vagy! :'D
8. Szekuritisek: Én már akkor a halálomon voltam, mikor vagy századjára dobták ki (vagy le) Zsófit egyes helyekről, de mikor a végén együtt pózoltak… a röhögés addigra már sírba vitt.
A többi szereplő nem izgat, a könyv tartalmáról többet nem vagyok hajlandó elárulni, továbbá így utószóként annyit mondanék:
Irány a könyvesbolt, mert ezt meg. Kell. Venni! :3

És ezt is kiolvastam!!!
Hány csillagos olvasmány volt? Na?? Hát persze, hogy öt, és ezzel Laura hivatalosan is a kedvencem lett. Hiába, hogy ez a sorozat egyik legmélyebb kötete, mégis megint túl hamar lett vége, de az, ahogy Beki vidékre ment, hogy rendbe jöjjön, az a mélység ami itt van, más érzés volt ezt a kötetet olvasni, mint az előzőeket.
Gombászfiúktól, egészen Márkig mindenki megfordul ebben a könyvben. A mélységek és az, ahogy a fiatal lány lassan gyógyulni kezd, zseniálisan megírt kötet. Olvassátok, szeressétek mert ez a könyv kötelező olvasmány kéne legyen.