A szerelem 40 szabálya volt a negyedik könyv, amit a szerzőtől olvastam, és még ennyi idő után is képes volt újat nyújtani. Ezúttal a „történet a történetben” megoldás tette különlegessé a regényt, valamint úgy éreztem, ebben a művében kapta a legnagyobb hangsúlyt a vallás témája.
Bevallom, volt bennem némi félsz, mielőtt belevágtam, mert nem tartom magam különösebben romantikus típusnak, ez a könyv pedig már a címével, borítójával és idézeteivel is a szerelemről szólt. Részben be is igazolódtak az előzetes fenntartásaim, ugyanakkor a történet teljesen meg is cáfolta őket. Bár valóban sok szó esik benne a szerelem magasztalásáról, a regény messze nem csak a férfi és nő közötti érzelmekről szól.
Shafak azt mutatja meg, hogy a szerelem nem kizárólag azt a mindent elsöprő, szenvedélyes érzést jelenti, amit egy másik ember iránt táplálunk. Irányulhat ez a szeretet az élet, önmagunk, Isten vagy akár egy barátunk felé is - számtalan formában jelenhet meg. A könyv ugyanakkor komoly kérdéseket is felvet: mikor válasszuk saját boldogságunkat a kötelességeink helyett, és hogyan lehet egyszerre fejlődni és a pillanatban élni.
Összességében Shafak ismét egy sokrétegű, gondolatébresztő művet alkotott, amit őszintén tudok ajánlani mindenkinek.

,,Annyira igyekezett, hogy valaki mássá válhasson, önmaga boldogabb és felszabadultabb változata akart lenni. Nem sikerült.‘’
💧 Ha érdekelnek a kevésbé mainstream kultúrák, az önmegvalósítást és önazonosságot különböző helyszíneken és korokban kereső, érdekes sorsú és a maguk módján végtelenül bölcs, ismerőseiknek és nekünk, olvasóknak is utaz mutató karakterek… akkor valószínűleg nem ez lesz az első Shafak-könyv, amit olvasol!
💧💧 Amennyiben mégis, engedd meg, hogy átnyújtsam meghívódat letűnt történelmi korokba, az 1800-as évek Londonjába és Mezopotámia ókori világába, egykori területen zajló jelenlegi helyezetekbe, a szépen kurált, óriási múzeumok háttérmunkálataiba.
💧💧💧A kötetben sok sors, nép, vágy és eszmény fonódik egybe, csorog ugyanabba a két folyóba a víz és az idő körforgását szemléltetve, és egészen más szempontból, sőt, szempontokból nézhetünk rá a Gilgames-eposzra. Lassan hömpölygő, emlékőrző víztömeg ez a könyv, amelyben igazán megéri elmerülni.