Zseniális történet volt, különleges, egyedi elbeszélésmóddal. Mélyen megérintett. 🩵
A történet Nicosiaban játszódik, Ciprus fővárosában a 70es években. Nicosia az egyetlen ketté osztott főváros a világon. A szűnni nem akaró török és görög konfliktus azonban nem szab gátat a szerelemnek. Kosztasz, a görög fiú és Defne, a török lány épp ilyen nehéz körülmények között találnak egymásra. Szerelmük viszont csak évtizedekkel később és egy másik országban tud kiteljesedni. A gyerekkorban átélt traumák azonban nem eresztik őket. Még közös gyermekük is szenved az elhallgatott titkoktól…
Nagyon érdekes volt megismerni Nicosia történelmét, a szokásokat. Valamint sok érdekességet megtudtam az ottani növényvilágról, mivel a történet egy részét egy Nicosiából menekített fügefa szemszögéből ismerhetjük meg. Emelett Kosztasz és Defne múltja is tele volt rejtélyekkel.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, biztos, hogy fogok még olvasni a későbbiekben az írónőtől.

Fogalmam sincs, miért nem született ajánló erről a regényről az oldalamon, pedig teljesen lenyűgözött. Valószínűleg nem taltám a szavakat olvasás után, nem is csoda, most sem érzem, hogy mindazt, amit kaptam a regénytől, egy kicsit is át tudnám adni. Egy beszélgetés kapcsán merült fel a könyv, amit három éve olvastam, és ahányszor meglátom, vagy leemelem a polcról, kellemes emlékek villannak fel, pedig korántsem csupa boldogság maga a történet. Mélyen megérinti az olvasót, és elgondolkodtat a múltról, a jelenről és az emberi kapcsolatokról.
Elif Shafak regénye két idősíkon játszódik: a hetvenes években, a ciprusi polgárháború idején (amiről semmi korábbi ismeretem nem volt), és az ezredforduló utáni Londonban.
A történet középpontjában Kosztasz és Defné áll, akik a háború sújtotta Cipruson találkoznak és szeretnek egymásba. Kosztasz, a görög fiú, és Defné, a török lány szerelme azonban nemcsak a politikai feszültségek miatt nehéz, hanem a családi és társadalmi elvárások miatt is. Londonban próbálnak új életet kezdeni, de a múlt árnyai továbbra is kísértik őket.
A regény egyik legkülönlegesebb eleme a fügefa, amely szimbolikusan összeköti a múltat és a jelent. A fa monológjai különleges perspektívát adnak a történetnek, és emlékeztetnek arra, hogy a természet és az emberi sorsok szorosan összefonódnak. A fügefa tanúja volt Kosztasz és Defné szerelmének Cipruson, és egy része, illetve lelke egésze Londonba kerül.
Ada, Defné és Kosztasz lánya, Londonban él, és az ő szemszögéből ismerjük meg a történet másik felét. Ada számára a múlt titkai és traumái különösen fájdalmasak, ő az, aki a legmélyebb sebeket hordozza magában. Az ő története mutatja meg, hogy a múlt feldolgozása nélkül nem lehet igazán szabadon élni. Ada küzdelme a családi titkokkal és a saját identitásával igzán mélyen megérintett.
Muszáj beszélnünk a fájdalmas emlékekről, nem hagyhatjuk, hogy azok elfojtva maradjanak.
Elif Shafak mesterien ötvözi a mágikus realizmust a történelmi és személyes drámával, így egy igazán különleges élményben lesz részünk.
Az újraolvasáson gondolkodom, lehet, hogy hamarosan közös könyv lesz a Tanári Könyvklubban?