Ez a regény egy érzéki, ugyanakkor megrendítő történet a családi titkokról, az identitás kereséséről és a történelem kibeszéletlen traumáiról. A regény középpontjában két fiatal nő áll: Asya, a tizenkilenc éves török lány, akit a családja csak „fattyúnak” nevez, valamint Armanoush, az örmény származású amerikai lány, aki Isztambulba érkezik, hogy felkutassa gyökereit. Kettejük találkozása két család múltját fonja össze, és felszínre hozza azokat a történelmi sebeket, amelyeket generációk óta igyekeznek elhallgatni: az örmény népirtás emlékét és annak következményeit.
A legelső benyomásom a könyv iránt, az volt hogy ez nagyon nem az én zsánerem.
Őszintén megmondva amikor megláttam a címkéket és rájöttem, hogy minden is benne van amit kerülni próbálok egy könyvben, bevallom kicsit megijedtem.
És mint az kiderült sajnos ez a könyv tényleg nem nekem íródott, de érdekes volt valami újszerűt olvasni!
A történet gyönyörűen lett megírva, Shafak különleges, érzéki stílusban vezeti végig az olvasót Isztambul utcáin és a Kazanci család otthonán, ahol a mindennapokat erős, színes nőalakok uralják. A történet fejezetei egy hagyományos török édesség, az ashure hozzávalóival vannak megjelölve, így a regény szinte ízekben, illatokban és hangulatokban bontakozik ki.
Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a mélyebb családregényeket és érdeklődnek a regényben felmerűlő témák iránt!

,,A kalauzod mindig a szíved legyen, ne az eszed. Ismerd meg önmagad, ne nyomd el a lélek szavát!’’
A könyv (és első magyar fordítása) eredetileg Szerelem címmel jelent meg, de az én olvasatomban akár Az élet értelme is lehetne a címe, mélyen filozofikus. Nehéz bármi konkrétat kiemelni belőle, annyira sokrétű, zsigeri szinten az érzelmekre hat.