Egy nagyon aranyos könyv, ami mégis izgalmas és szívmelengető. Nem az a tipikus karácsonyi romantikus történet, amit már mindenki megszokott, hanem egy ennél sokkal összetettebb és egyedibb olvasmány. Szerintem nagyon jól visszaadta az ünnepi hangulatot és tükrözte az igazi értékét ennek. Nagyon ajánlom!

Zsánerileg nem áll túl közel hozzám ez a regény, hiszen a (megtörtént eseményeken alapuló) történelmi regények olyan ritkák nálam, mint a fehér holló. Bár nem lett a kedvencem és néha kicsit meg is akadtam, nem bántam meg, hogy elolvastam, mert a szerző valóban nagyon szépen fogalmazott és a történetet is érdekesen fűzte össze.
A 2. világháborús időszak miatt azt hittem sokkal jobban meg fog rázni, A könyvtolvaj olvasásához hasonlóan, de nem így történt. Persze, fájdalmas volt több pontja is, valamint nem mindenki az, akinek eleinte tűnik, de ennek a regénynek a szavai inkább csak elgondolkodtattak. Emellett azt hittem, hogy többet megtudok majd magáról a könyvégetésről, de nem így történt.
Ami viszont kimondottan tetszett, hogy a három női főszereplő – Vivian, Hannah, Althea – három különböző idősíkon és helyszínen volt, majd a regény végére összefonódtak a szálak és minden értelmet nyert.
„– A könyvek által nyomot hagyunk a világban, nemde? Arról árulkodnak, hogy itt voltunk; szerettünk és gyászoltunk; nevettünk és hibáztunk… egyszóval léteztünk.”
Összességében, nem bántam meg, hogy elolvastam, mert voltak igazán szép gondolatok benne, de továbbra sem tartozik a zsáner a kedvenceim közé. Néha-néha belefér, de sajnos nem feltétlen valóak nekem.
Akkor ajánlom nektek, ha szeretitek az elgondolkodtató történelmi regényeket!