Második könyvem az írótól és ez sokkal jobban lekötött, pedig nem vagyok egy nagy krimi faló. Magamat is megleptem vele, hogy nehezen akartam letenni.
Naomi nem csak a depressziójával és önbizalomhiányával küzd hanem egy külső fenyegetéssel is. Valaki figyeli és lépten nyomon holtesteket hagy maga után. Naomi az egyetlen szemtanú csakhogy ő vak. A rendőrség figyelmen kívül hagyja és már szinte őt teszik meg gyanúsítottnak.
Leginkább Naomi szemszögéből kapjuk az eseményeket amitől mi se tudunk többet mint ő, de Naominak is meg van a saját titka mint mindenki másnak és ez akár más kimenetelt is adhat az eseményeknek.
A valódi gyilkos kiléte kikövetkeztethető, de mégis nyitott marad a vége ami gondolkodásra ösztönöz: Vajon kiderül az igazság valaha?

A történet középpontjában egy Naomi nevű lány áll, aki szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. A probléma ezzel csak az, hogy Naomi vak, így a rendőrség nemigazán ad a szavára. A gyilkos egyértelműen követi őt, ráijeszt, még a vakvezető kutyáját is leszúrja, de őt sosem bántja. A rendőrség nem érti miért nem bánja a nőt, sőt végül pont emiatt válik gyanússá. Nem a tipikus akciódús thriller, de a feszültséget a végéig fenntartja, és mikor azt hinnénk megoldodótt minden, az író a képünkbe dob egy olyan csavart hogy csak pislogni lehet. Lisa, a nyomozás vezetője számomra a legidegesítőbb karakter volt, nem is érdekelte igazán ki is volt a tettes, csak az számított hogy találjon egy bűnbakot, akire ráhúzhatja az egész ügyet, hogy minél gyorsabban lezárhassa.
Amikor Naomit megvádolják, nagyon jól át lehet érezni milyen is lehet azoknak akik ilyen helyzetben vannak, holott semmit nem tudnak felmutatni bizonyítékként..az embereknek ez mindegy, azonnal kezdődik a mutogatás és a mocskolódás...sajna szerintem ennek nagyon is van valóságalapja.
A thrillerek kedvelői nem fognak csalódni ebben a könyvben, pörgős, izgalmas és ami ebben a műfajban a legfontosabb senkiben sem érdemes megbízni.